Ha egy hadihajó rögtöni vizbetódulás folytán erősen oldalt dől, az elmerülést háromféle módon lehet megakadályozni. Legelőször is a hajó tulsó oldalán a kettős fenék zárkáiba vizet kell bocsájtani, hogy a hajó lehetőleg ismét egyenesen élére álljon, másodszor a léket lehetőség szerint tapaszokkal be kell tömni, harmadszor pedig arra kell iparkodni, hogy a betódult viz hatalmas gőzszivatytyúkkal mindkét oldalról egy-formán kiszivattassék.

E három rendszabály természetesen csak akkor alkalmazható, ha a sérülés egy bizonyos határt át nem lépett, ellenben hasztalan, ha a sulyosan megsérült hajó rögtön oly módon dől oldalt, hogy ezáltal sulypontja annyira megzavartatott, hogy a hajó többé fel nem emelkedhetik, sőt folyton odébb dől.

Vajjon a "Petropavlovszk"-on mindezen kellő rendszabályok teljesítettek-e vagy sem, az osztályok ajtói bezárattak-e, a szivattyuk használatra készek voltak s a többi rendszabályok is figyelembe vétettek-e vagy sem, ez az életben maradtak kihallgatása után – vagy talán soha sem lesz kipuhatolható.

Vajjon lehetséges lesz-e a "Petropavlovszk"-ot ismét kiemelni és kijavítani, ez akkor fog kitűnni, ha a viz mélységét megtudják, melybe a hajó elsülyedt.

A "Petropavlovszk" elpusztulása az orosz hajóhadra nagy veszteség ugyan, de annál nagyobb fontossággal birnak valamennyi hajóépítészre az ezen esetből kifolyó következtetések. Ugyanis kitünt, hogy minden leleményesség, melyet husz év óta a milliókba kerülő vértes szörnyetegeknek a tengeralatti fegyverek elleni megvédése czéljából alkalmaztak, mai napság egyetlen egy akna által csúffá tehető. A pánczélos hajók elsülyeszthetetlenségéről szóló vélemény ma már nem állhat meg többé, viszont a torpedók s aknák barátjainak száma folyton szaporodik.

Hogy az oroszok magukat további hasonló veszteségek ellen megvédhessék, a nélkül, hogy minden további működésről a tengeren lemondanának, erre nézve két út áll előttük. Első sorban arról lesz szó, hogy a tengert a kikötőben s az előtte elterülő tengert egész széltében megbizható módon aknák dolgában átkutassák s a japánok által készakarva elszórt robbanótesteket felkeressék. Másodszor szükséges lesz minden egyes ki- vagy bejáró hadihajó előtt mindig egy leszerelt kereskedelmi gőzöst járatni, mely a még meglevő aknákat felrobbantja.

Annyi bizonyos, hogy a port-arturi hajóraj támadó működésére legközelebb alig lehet számítani.

Ez alkalommal képet közlünk a torpedók robbantó hatásáról. A haditengerészetekben béke idejében is megesik néha, hogy egy-egy hasznavehetetlenné vált gépet vagy hajórészt torpedóval, vagy aknával felrobbantanak, vagy pedig csak azért robbantanak fel egy torpedót, hogy megállapítsák pusztító hatását. Képünk egy ily kisérletet ábrázol, fénykép után készült rajzban s érdekesen szemlélteti, mekkora erőt fejt ki egy torpedó, mily óriási viztömeget vet ki helyéből csaknem oly magasra, mint egy nagy hadihajó árboczának a csúcsa. Ezt látva az olvasó, némi fogalmat nyerhet a kelet-ázsiai tengeri harcztéren lefolyt egyik-másik jelenetről.