Hosszú tárgyalások után Törökország és Bulgária egyezséget kötött. Ez a legnagyobb fordulat a Balkán-eseményekben, azonkívül, hogy Ausztria-Magyarország és Olaszország is békés megállapodásra jutottak a tűzfészek körűl követendő maguktartására és érdekeire nézve.

A porta és Bulgária közt kötött egyezség a kölcsönös jóakaraton alapszik, hogy a rendre mindketten felügyeljenek. Soká tárgyalták, de végre az ó-hitűek husvétjére, április 8-ikán aláirták Konstantinápolyban Szaid basa miniszterelnök és Nacsovics bolgár ügyvivő. Ezzel az a veszedelem, a mely egy esetleges török-bolgár háború kitörésével az egész balkáni békéltetést legkomolyabban fenyegette, megszűnt. A bolgár kormány joggal mutathat rá ezentúl a túlzókkal szemben a békés politika eredményeire, a maczedóniai bolgároknak pedig bebizonyította, hogy a szófiai kormánynak módjában van békés úton előmozdítani a vérrokonok javát Maczedóniában.

Bulgária erkölcsi tekintélyét az egyezmény növeli, mert a porta elismerte Bulgáriának jogát arra, hogy a maczedóniai viszonyok rendezésébe nyomatékosan beleszólhasson. Törökország önérzetét is emeli az egyezmény, mert a szultán szabad elhatározása nyilatkozik meg benne. Szomszédjával, hűbéresével egyezett meg szabadon a maczedóniai tennivalók dolgában, nem pedig a hatalmak parancsára.

Természetes azonban, hogy a komitácsik mozgalmát ez az egyezmény még nem szereli le. Megbénítani azonban meglehetősen megbénítja. Remélhető most már, hogy a reformok végrehajtása is gyorsabban fog haladni.