Nagy érdeklődéssel nézett minden sportember, de a sportbravurok iránt érdeklődő laikus publikum is az idei La Manche átúszási kisérlet elé, melyre immár negyedszer vállalkozott  Montagne Holbein, a hírneves angol úszó. Először 1901-ben tett kisérletet az átúszásra. 1902-ban két izben is megismételte.

Holbein este 6 óra 50 perkor a Dover melletti öbölből idnult el merész újtára. Lassan borult az éj a tájra, a hold alig tünt még fel a felhők mögül, szétszóródó enyhe fénye mintegy aureolával vette körül az indulás helyét. Holbeint a felesége, jeles trénere Shorland, a volt kerékpáros bajnok és több angol és francia sportférfiú kisérte ez utra, mely mindnyájunknak feledhetetlen marad. Egy kis gőzhajó kisérte.

Holbein szokása szerint delphinzsirból és mézből álló keverékkel kente volt be testét, arcára kaucsukos vászonból készült maszkot ragasztott collodiummal, mely maszknak szemvédője celluoidból állott. Rendes úszó tempója az angol, felváltva háton úszik, oldalfekvése a bal. Jóval úszásának megkezdése előtt vett magához táplálékot, a vízben ellenben körülbelül óránkint evett-ivott. Meleg tea tejjel, csokoládés és húskivonatos táblácskák képezték táplálékát. Úszása nem gyors, óránkint körülbelül 3 km-t tesz meg, kitartása azonban rendkívüli.

Holbein kisérői felváltva egy-két kilométerre úszva vezetik. Elmult az éj, felkelőben a nap: első sugarai bearanyozzák a francia partokat. A siker biztosnak látszik, igaz öröm tölti el a kisérőket, akik jókedvű bizalommal fognak hozzá, hogy a partraszállást előkészítsék. Reggel 8 óra tájban körülbelül 4 mérföldnyire voltak Cap Cris-Nez-től. És ebbe az örömteli hangulatba egyszerre csak beleszól a természet dacos hangja. Beáll az apály, a hullámok visszaszorulnak a partokról s a bátor úszót az ár vissza-vissza sodorja a nyilt tengerbe. Messzibbre, mind messzibbre tűnik a part s négy hosszú óra mulva nyolc mértföldnyire távolodtak Calaistól. Shorland, az expedició vezetője Holbeint felszólítja, hogy hagyja abba a reménytelen küzdelmet: a dagály csak egy óra múlva áll be s újabb öt órába kerülne, a legkedvezőbb esetben hogy a francia partra érhetünk.

Holbein nehezen szánja reá magát, hogy odaadó trénerje és vezetője szavára feladja a küzdelmet: felesége zokogó kérelmére azonban megteszi. Igy végződött az átúszási kisérlet, de a hogy Holbein szívósságát ismerjük, nem lehetett az utolsó, nem adja fel oly könnyen tervét és bízik abban, hogy annak végre sikerülnie kell.  A mostani kisérlet – sikertelensége dacára – oly bravuros küzdelem volt, mely méltóan sorakozik a sport történetének legkiválóbb alkotásai mellé.