Több mint három évtizede, hogy a szent atya utoljára áldást osztott itt húsvét ünnepén ama loggiáról, - mondá szíves és szapora beszédű a piazza San Pietrón és a Péter templom homlokerkélyére mutatott. – És Bernini mester kőszentjei is, a kik itt köröskörül az oszlopokon állnak, alighanem akkor látták itt utoljára az ájtatoskodásnak ezt az egész nagy térséget elöntő sokadalmát. Azok persze egészen más idők voltak. Ma is ünnepnap van s nézze, az ujjunkon megszámlálhatjuk itt az embereket.

S valóban a hatalmas, ezrek számára épített lépcsőzeten csak néhány idegen igyekezett még velünk Szent Péter bazilikája felé. Az előcsarnokba érve, annak gyönyörű menynyezetét ajánlotta különösen figyelmembe s a két oldalt álló lovasszobrot, melyek közül az egyik Nagy Károlyt, a másik Nagy Konstantint ábrázolja.

Az előcsarnokból öt hatalmas érczkapú nyílik a templomba; egyik, az úgynevezett szent kapu, azonban állandóan zárva van s csak a jubileumi (minden 25-ik) évben nyitják ki. Azt az érzést, mely a templomba való első beléptekor elfogja az idegent, alig lehet rábírni.

A roppant méretek (nem egy oldalkápolnájában könnyű szerrel elférne egy-egy kisebbszerű falusi templom), az arany, márvány és mozaikdísz csillogó dúsgazdag pompája az első pillanatban szinte elkábítja az embert s csak mint egy fantasztikus álom fátyolán át nézzük a tömérdek elénk táruló nevezetességet s itt-ott kapunk el valamit cicerone-nk magyarázatából.

A Pazar díszű mennyezet alatt, a tarka csillogású mozaik-kövezeten haladva, sorban vonúlnak el szemünk előtt a mellékhajók és kápolnák s a boltozatot tartó hatalmas pillérek a pápák dombormű arczképeivel s az aranykulcsot tartó pufók képű angyalokkal.

A roppant kupola alatt, hol a hajók összeérnek, csavaros oszlopok által tartott virághímes mennyezet alatt ott áll komor elhagyatottságban a főoltár a mely előtt csak a pápának szabad misét mondani; mögötte Péter kathedrája, előtte Szent Péter sírja, melyen örökké ég a 89 lámpa, jobboldalt a középhajóban ugyancsak ezen szentnek híres bronz ülőszobra az ájtatos csókoktól megkoptatott lábával, s félkörben hétfelől a világ minden részéből idesereglő zarándokok számára fölállított gyóntató székek, a megfelelő felírással. Az egyiken ez van: ŤPro lingua hungaricať, ez a magyar zarándokoké.

Most egyszerre, mint távoli zsongás, valahonnan ének- és zeneszó hangzik felénk. Valamelyik mellékkápolnában isteni tiszteletet tartanak. Majd a magasságból szűrődnek alá elmosódó, bágyadt akkordok. Valamely idegen zarándokcsapat énekli el fenn a kupola erkélyén hagyományos zsolozsmáját.