A budapesti nagy házaknak nem szokott oly kapuja lenni, hogy kocsi, szekér behajthasson rajta.
A ház előtt megáll a kocsi, szekér, kézzel visznek be mindent, butort, fát, szenet, De még ezeket a szük kapualjakat is kiadják az eleven utczákban félig, s ott egy méternyi szélességben deszkából épitenek, szemüvegárulóknak, czukorka bódékra, kimustrált könyveknek, gyümölcsöknek. Ezzel a ki-bejárást eltorlaszolják.

A Belváros előljárója, Pesti Ferencz, a kerepesi-úti szerencsétlenség után azonnal vizsgálatot tartott kerületében.
Itt van a város legnagyobb kereskedelmi és elárusitási központja. Negyvenöt olyan házat talált, melyek kapuja, bejárója ugy el van torlaszolva, hogy tüzvész esetén menekülni, vagyont kimenteni alig lehetne. Ajánlja az elöljáró, hogy a tűzeseteknél vegyék igénybe a kéményseprőket, a kik legjobban ismerik egyes házak berendezkedését s a kik a tűzoltóknak tanácscsal szolgálhatnak.