Az Erzsébet-híd

1903 | Október

Az 1839-49. években épűlt Lánczhíd a 60-as évek vége felé mindinkább elégedetlennek bizonyúlt a fejlődő főváros két részének összekötésére. A törvényhozás már 1870-ben is szükségét látta új hidak építésének és e czélra fedezetet is rendelt a felveendő nyereménykölcsönből. 1872-76-ban megépült a második közúti dunai híd, a Margit-híd, a mely azonban rövid idő múlva szintén elégtelennek bizonyúlt a forgalom igényeinek kielégítésére, mivel a teherforgalom lebonyolítására csak ez az egy híd szolgált.

A közvélemény is mind hangosabban szót emelt ez irányban, mire a törvényhozás 1885-ben azt a kötelezettséget rótta az államkincstárra, hogy mihelyt a budapesti állami hidak tiszta jövedelme a 650,000 frtot meghaladja,a többlet egy harmadik híd építésére fordítassék. 1890-ben a jövedelem tényleg ily nagy lett, mire az 1893. évi XIV. t.-cz. két dunai híd építését rendelte el. Az egyik a Vámház-tér és Gellért-hegy között 1896-ra elkészült Ferencz József-híd, a második az Eskütérnél a közforgalomnak most átadott Erzsébet híd.

Az Erzsébet-híd Budapest építkezései között kétségkívül egyike a legkiválóbbaknak. Hatalmas, a maga nemében párját ritkító alkotás. A hídnak egyetlenegy, 290 méter nagyságú nyílása van, a melyhez a híd két végén a rakpartok felett még 42 méter nyílású áthidalások csatlakoznak. A nagy meder-nyílás lánczszerkezet hidalja át. Az összes lánczhidak és függőhidak között, az új híd nemcsak a legnagyobb nyílású híd, hanem a legjobban merevített híd is, úgy, hogy sem függélyes, sem vízszintes irányban kilengései nem lehetnek.

A függélyes lengéseket meggátolják az úgynevezett merevítő tartók, a melyek közvetítésével a pályaszerkezet a lánczokra fel van függesztve. A vízszintes kilengéseket pedig meggátolja a hídpálya alatt elrendezett úgynevezett szélrácsozat, mely az egyik hídfőtől a másik hídfőig fut végig és a hídfőkben kiképezett fülkékben a falazatokhoz támaszkodik.

A láncztartó a merevpartok szélén felépített pillérekre van felfüggesztve, a melyek 0 vízszint felett kilencz méter magasságig kőből ezenfelül pedig vasból épültek. A lánc felfüggesztési pontja 50 méter magasságban van a 0 vízszint felett, maguk a vastornyok pedig 62 méter magasak. A láncz felfüggesztési pontjától meredeken fut le a parti áthidalások felett az úgynevezett lehorgonyzó láncz, a mely a hídfők falazatában kiképzett horgonykamarában van lekötve.

A híd kocsiútja 11 méter széles, két oldali gyalogjárója pedig egyenkint 3.6 méter széles, tehát épen kétszer akkorák, mint a Láncz-hídon. A Láncz-hídtól abban is különbözik az új híd, hogy nem a kocsiút és a gyalogjáró között, hanem a pályaszerkezet két szélén van elhelyezve. A kocsiúton villamos vasúti sinek is vannak elhelyezve.

A híd építéséhez az 1898.év tavaszán fogtak a hídfalak és a pillérek alapozásával. A pilléreket pneumatikusan alapozták és pedig a pesti pillért 9.1 méter mélységre, a 0 vízszint alatt, kemény agyagra, a budai pillért pedig 5.5 méter mélységre sziklás talajra. A hídfőket nyílt gödrökbe alapozták, a pesti oldalon vasból készült palánkfalak között, a budai oldalon duczolás segélyével.

A jobbparti hídfő alapozása közben 1898 őszén, még mielőtt a megállapított mélységre teljesen lejuthattak volna, hatalmas melegvízforrás tört fel, a mely naponként körülbelül 60,000 hektoliter vizet szolgáltatott és a munkálatokat természetesen megakasztotta, a mennyiben mindenek előtt el kell zárni ezt a forrást.

Ez szintén pneumatikusan történt, úgy, hogy a forrás felett egy 9 méter széles és 14 méter hosszú vas caissont sülyesztettek le a kiemelt fenékig, a melyben sűrített levegőben az alapfenéknek hiányzó részét is kivésték és azután azt a sziklahasadékot, a melyen a forrás feltört és a melybe körülbelül két ember fért be, az alapfenék alatt még több mint három méter mély portlandczement-betonnal egész szilárdan kitömték.

Ezzel a forrás tökéletesen, a hídra nézve minden káros következményt kizárólag el volt zárva. Miután még a gödörben levő vizet kiszivattyúzták, az alapozás minden akadály nélkül bevégződött, úgy hogy 1899-ben, a kitűzött időben, a vasszerkezetet szerelését meg lehetett kezdeni. Ugyanabban az évben elkészült a lehorgonyzó láncz és a pillér vaskapuzatok.

Az 1900. év tavaszán mindjárt a jégzajlás után hozzáfogtak a nagy medernyílásban a láncz fölszereléséhez, ezt megelőzőleg pedig a szerelő állványok elkészítéséhez. Ez állványok maguk is nagyszabású faalkotások voltak és úgy voltak kiképezve, hogy a hajózás az építés folyama alatt is akadálytalanúl fentartható legyen.

A főváros új hídját október 10-ikén délelőtt nyitották meg, zuhogó esőben. A környéken levő házakat földíszítették. A híd karjára is végtől-végig nemzeti lobogókat helyeztek el. A pesti hídfő előtt tölgyfalombos diadalív emelkedet, jobb oldalt állt a sátor a királyi vendégek számára, vele szemközt baloldalon tribün a meghívottak részére.

A várt látványosságot azonban elrontotta a kellemetlen idő. A kik a hídfőnél gyülekeztek, esernyők alatt várakoztak, a szomszédos újon épült paloták ablakából is sokan nézték a hídavatást. A király képviselőjét, József főherczeget váró, díszmagyarba öltözött társaság még esernyő alá sem menekülhetett.

Ott voltak a miniszterek, állami méltóságok, polgári és katonai hatóságok. Tizenegy órakor érkezett meg József főherczegnek, a király képviselőjének fogata. Ő Fensége Klotild főherczegasszonynyal együtt jött. Láng Lajos kereskedelmi miniszter üdvözölte a főherczeget; beszédében említette az új híd közlekedési fontosságát s kérte ő felsége képviselőjét, a híd megnyitására. József főherczeg válaszában hangoztatta, hogy a főváros díszére szolgáló hidat magyar ipar alkotta és hogy a név, melyet visel, mélyen be van vésve minden magyar szívébe. A hidat azzal a kívánsággal nyitotta meg, hogy boldogúl éljenek mindazok, a kik rajta járni fognak.

Láng miniszter még bemutatta a főherczegi párnak a híd tervezőit és építőit: Czekélius Aurél miniszteri tanácsost és Szántó Albert műszaki tanácsost. Az egyre szakadó esőben a főherczegi pár hintajába ült, aztán a többi előkelőség is követte a példáját, a közönség azonban gyalog haladt végig a hídon.

Szemközt a budai hídfőnél ezrek lepték el Gellért-hegy oldalán a Gellért-szoborhoz vivő lépcsőzetet. A szobor alatti mesterséges vízesés zuhatagát is megeresztették, a mit most látott először a közönség.

A hídon áthaladókat a budai oldalon lelkes éljenzés fogadta. Ekkor mind a két oldalon a rendőrök sora félre vonúlt és a közlekedés megnyilt.