Sport-e az automobil?

1903 | Október

Néhány év előtt egy új sport tünt fel, mely példátlan rohamossággal hódította meg a világot. Ember- és pénztömegeket tudott mozgósítani, gyárak keltek nyomába, lapok alakultak művelésére, clubok keletkeztek, barátainak és ellenségeinek ezrei szálltak harcba egymással. E sport az automobil.

Első pillanatra azt kérdezhetnők: sport-e valósággal az automobil? A felületes szemlélő könnyen besorozza a közlekedési eszközök sorába és nem látja meg igazi természetét. De ha azok az emberi szórakozások, amelyekben erő, erély, bátorság, lélekjelenlét és ügyesség szükséges, sportok: akkor az automobil elsősorban az. Mondhatnók, az elérhető legnagyobb gyorsaság sportja. Veszélyességre nézve az automobilhoz képest a tigris-vadászat gyermekjáték, az akadálylovaglás vagy a glecsermászás jámbor sakkozás. Bátorság, lélekjelenlét legalább annyi kell hozzá, mint a léghajózáshoz, ügyesség, erély talán még sokkal több.

A rendes gyorsvonat 60 kilométernél nem tesz meg többet óránként, az expressvonatok is legfeljebb 75 kilométerrel repülnek, a Pacific-vasút sebessége Amerikában felmegy 100 kilométerig, de mindezek a sebességek vaspályákra vonatkoznak, ahol percekre kiszámított menetterv, mathematikai pontossággal konstruált síneken ezernyi pályaőr felügyelete mellett, elzárt területen száguld a lokomotiv. Mi ez az automobil sebességéhez képest? Jól-rosszul készült, merész fordulatú és emelkedésű útakon, rossz hidakon, falukon, városokon, járókelők, kocsik, kőrakások között 100 kilométernél nagyobb sebességgel száguldoznak a versenyző automobilok. A gyorsaság néha 120-130 kilométert is meghalad, ami már a repüléssel egyértelmű, hiszen a madarak közül is legfeljebb a fecske halad gyorsabban.

A gyorsaságnak a gépben nincs határa: - mondotta egy világhírű automobilgyáros. És valóban, ha az útak gátat nem szabnak, az automobilok gyorsasága a végtelenig fokozható. Ennek az őrületes repülésnek azonban meg vannak a maga rettenetes árnyoldalai. Amerre egy verseny végigvonul, halál és pusztulás támad nyomában. Rohanás a halál torkába. Az útközben betiltott páris-madridi versenyen egész tömege maradt a halottaknak és a súlyosan sebesülteknek úgy a versenyzők, mint az úton jártak sorából. Jogos volt a tiltakozás, amely ilyen versenyek ellen a sajtóban kelt. Saját életét kockára vetheti, akinek úgy tetszik, de a közönség életét nincs joga veszélyeztetni. És itt megtaláljuk az automobilsport helyes irányát. A gyorsaság fokozása pályára, nagy automobil-útakra való. E sport rendkívüli fejlődése mellett alig kétes, hogy nemsokára kiépülnek az automobil-útak, amikor az országútra csupán a kirándulások maradnak.

Az automobil-sportban Európában ez idő szerint a franciák vezetnek. Alig van hét, amelyen egy-két automobil-versenyt ne rendeznének és azok eredményét nemcsak a sportemberek, de a nagyközönség is a legnagyobb érdeklődéssel is kisérik. Erős versenytársai a franciáknak a németek és olaszok.

Hazánkban még nem áll ez a sport európai szinvonalon. Főuraink és gazdagabb polgártársaink számosan tartanak ugyan automobilokat, de a sport verseny-sporttá még nem fejlődött. A kitünően vezetett Magyar Automobil Club buzgolkodik az automobilozás sportszerűsítésén és már számos sikere is volt e téren, így remélhető, hogy nemsokára célnál leszünk.