Kedves emlékekkel távozott el II. Vilmos császár hazánkból, hol kellemes napokat töltött a párját ritkító béllyei vadászterületen. Itteni időzését nemcsak Frigyes főherczeg és családja szives vendéglátása s a mindenütt nyilvánuló tiszteletteljes rokonszenv tették emlékezetessé, hanem a vadászszerencse is, melyben a császárnak ezúttal is bőven volt része.

Félkézzel szokott ugyan lőni, de azért ritkán hibázik. Épen a béllyei időzés alatt a nagy meleg miatt keveset bőgtek a szarvasok s a szokottnál ritkábban mutatkoztak, de azért a cserkészések mégis eredményesek voltak. Az elejtett szarvasokban huzamosabb ideig szokott a császár gyönyörködni. Egyik képünk is igy mutatja be két szép elejtett szarvassal, melyek Karapancsán kerűltek teritékre.
A legszebb zsákmányt, egy remek tizenhat agancsost legutoljára lőtte a bédai pagonyban; ennek fejét külön is lefényképezték.

A vadászatra vonatkozó, a helyszinén fölvett képeink közül ezúttal még kettőt mutatunk be; az egyiken a császárt látjuk teljes vadászöltönyében, Frigyes főherczeggel, Izabella főherczegnővel, Henrietta főherczegnővel s a kiséret több tagjával; másik képünk pedig azt a jelenetet ábrázolja, a mint a császár többek társaságában a budai vadászterületről csónakon indúl át a túlparton fekvő Kőriserdőbe.