Nálunk mindez ideig a tapogatódzás korszakát éltük e téren. Hogy mintegy új korszakról beszélhetünk e téren, az Szemere Miklós országgyűlési képviselő érdeme.

Tavaly és ez évben tartott képviselőházi beszédeiben hangsulyozta már az ifjúságnak ez irányban való előkészítését a katonai szolgálatra és színes képet tárt az ország elé a többi államok tevékenységéről ebben az irányban. Szavát nem sokára tett is követte.

Tavaszra elkészült Szent-Lőrinczen a nagyszabású lövőház, a melyet kész örömest bocsátott a tevékeny budapesti Egyetemi Athlétikai Klub tagjainak és minden érdeklődőnek rendelkezésére. Májusra pedig kiirta az első nemzetközi lövőversenyt, a melyen külföldiek nyerték el az első díjakat.

Ezt a körülményt azonban megmagyarázza a komoly tréningek, jobban mondva az alkalomnak az a hiánya, a melyről fentebb már emlitést tettünk. Ez első versenyben kiderült elmaradottságunk nem csüggesztette, sőt buzdította a kezdeményezőket s ez indította gróf Széchenyi Bélát is arra, hogy az őszi versenyre díjat adjon, hogy azáltal buzdítsa a magyar fiatalságot.

A most október 2-án tartott második nemzetközi czéllövőversenyen sem mi vittük el ugyan a pálmát, de legalább meglátszott a nyoma annak, hogy ha módja nyílik a magyar fiúnak arra, hogy tehetségét fejleszsze, hamarosan felveheti az idegennel a versenyt. Az első és második díjat Sonnenberger Károly és Ramoult István, a bécsi Schützenverein két tagja vitte el, a harmadik díj azonban már a magyar Sárpy Lászlónak jutott, a ki azonkívül a legtöbb czentrumot is lőtte. Mögötte maradtak az olasz Batilla, a berlini Bechtold, az olasz Angelo és Pasqualino, mindegyik egy-egy mesterlövő. Pasqualinot különben Ordódy Béla és Kotschy Erich is megelőzték.

A verseny eredménye minden tekintetben haladást mutat az előzővel szemben. Mig akkor példáúl a megtett húsz lövés közűl csupán csak a győztes talált húszszor, addig most az öt első részére jegyeztek húsz találást a versenyzők. És könnyen nyilvánvaló lesz a verseny gyakorlati haszna is, ha felemlítjük, hogy a versenyen csak katonai fegyverekkel lehetett részt venni. A versenyrendező Szemere Miklós azonban nemcsak a mérkőzés előfeltételeinek megteremtésében mutatta áldozatkészségét. A dijak is méltók voltak az egész versenyhez. Az elsőnek 3000 korona, a másodiknak 1500 korona jutott.

Ezenkivül gróf Széchenyi Béla koronaőrnek 1000 koronás dija került eldöntésre a nemzetközi mérkőzést követő országos versenyben, a melyet Lestyánszky Dezső, a budapesti egyetemi athletikai klub kitünő lövője nyert meg.
S. L.