A Khuen-Héderváry kormány bukása

1903 | Október

Az országra egyre jobban sulyosodó politikai bonyodalmakból való kibontakozás nehézségeit természetesen ismét fokozta a gróf Khuen-Héderváry miniszterelnöknek váratlanúl jött újbóli leköszönése, mely a miatt következett be, hogy a kormányt a szeptember 29-diki ülésen leszavazták. E szavazás után a kormányelnök s vele az összes miniszterek a képviselőházból kivonúltak s nem csináltak titkot abból sem, hogy ott többé megjelenni nem is szándékoznak.

Ezt sokan úgy magyarázták, mintha a saját pártjuk által történt leszavaztatás miatt neheztelő miniszterek mintegy tüntetni akartak volna a parlament ellen. E felfogás ellen azonban a kormány a maga félhivatalos lapjaiban tiltakozott s azt hangoztatta, hogy a kormány kivonulása szintén csak annak a bizonyítéka, hogy a kormány nagyon is komolyan veszi a paralemntárizmus követelményeit. A kormányelnök ugyanis úgy fogta fel a maga helyeztét, hogy neki leszavaztatása után már nincs más teendője, mint megtörtént lemondását a Háznak bejelenteni. Ezt röviden meg is tette a következő ülésen s ezzel feladatát, mint miszter, befejezettnek tekintette. Arra azonban, a mit a kormányról hireszteltek, hogy az állami ügyek továbbvitelét is abba akarná hagyni, még mielőbb a király az új kormányt kinevezni, soha sem gondolt a kormány.

A folyó állami ügyek vezetése elutasítatlan kötelessége a kormánynak mindaddig, míg az alól felmentve nincs. Kétféle felelősség terheli a parlamenti kormányt: a politikai és a jogi felelősség. A politikai felelősségrevonás oly módon történik, hogy a parlament a kormányt leszavazza, azaz vagy egy fontosabb jelentőségű javaslatát elveti, vagy egyenesen bizalmatlansági szavazat által visszalépésre kényszeríti. A politikai felelősségrevonásnak nem lehet nagyobb és sulyosabb következménye, mint a visszalépés. Tehát a már leköszönt minisztereket politikai felelősség alá vonni nem lehet. Más jelentősége van a jogi felelősségre vonásnak, melynek eszköze a miniszterek vád alá helyezése s az elkövetett törvénysértésnek mérvéhez képest való megbüntetése. Ez a felelősség a sulyosabb s ez a már leköszönt, sőt a teljesen visszavonúlt volt miniszterekkel szemben is fennáll.

A felelősségrevonásnak ez a sulyosabb alakja az alkotmányos államokban is csak ritkán nyer alkalmazást. A politikai felelősségnek alkalmazása, vagyis a kormányok megbuktatása, leszvazása, elég gyakori az alkotmányos államokban. Nálunk azonban harminczhét éves újabb alkotmányos korszakunk alatt még ez a mód sem fordúlt elő. Soha a magyar parlament kormányt le nem szavazott s leszavazással, vagy formaszerinti biztalmatlansági szavazattal visszalépésre nem kényszerített. Nálunk a kormányváltozások eddig vagy úgy történtek, hogy a kormányok a körülmények mérlegelése következtében önként visszavonúltak, vagy úgy, hogy a korona bizalmát már nem birták oly mértékben, a hogy az állami ügyek sikeres viteléhez szükségesnek tartották, Gróf Khuen-Héderváry mostani visszavonulása az első eset, hogy nálunk egy kormány a Ház nyilt ülésében való leszavaztatás következtében bukott meg.

A miniszterelnök lemondási kérelme felett – most a többi minisztereknek nem is volt szükséges leköszönni, ők úgy is csak az ügyek ideiglenes vitelével megbizott miniszterek – a király nem határozott hamar, a minek oka az, hogy vendégével, az orosz czárral volt elfogadva. Október 4-én azonban gróf Khuen-Héderváry felutazott Bécsbe, s Ő Felsége másnap hosszabb kihallgatáson fogadta. Azt, hogy már a fogadtatás alkalmával eldűljön az új kormány kinvezésének kérdése is, senki sem várta s a fenforgó körülményeknél fogva nem is várhatta, mert a helyzet sokkal bonyolúltabb, az elhárítandó nehézségek sokkal sulyosabb természetűek, hogysem a válság a személyes kérdés megoldásával egyszerűen elintézhető volna. Sőt a személyes kérdés aligha is fog hamarabb elintézést nyerni, mintsem a katonai kérdésben adandó engedmények mértékét végleg megállapítják. Ő Felsége hétfőn gróf Khuen-Héderváry fogadása után Körbert is fogadta s a magyar miniszterelnököt a következő napra ismét magához rendelte.