Az úszószezon rég befejeződött, úszóink téli pihenőre tértek már. Ismét egy év mult el, - úszósportunk története egy évnek történetével ismét gazdagabb. Forduló pont volt az idei év, melyben hosszú, évek során hangoztatott óhaj valósult meg, t. i. az angol versenyeken végre-valahára mi is szerepeltünk.

Kétségkivül: az elmult szezon legkimagaslóbb eseménye Halmay Zoltán angliai szereplése volt. A vállalkozás, mely elé nemcsak az úszók, de az őszes sportsmanek élénk érdeklődéssel tekintettek, nem járt oly fényes eredménynyel mint azt várni lehetett. Nem kaptunk reális képet úszóinknak az angol úszókhoz való viszonyáról. Annyit azonban az első vállalkozás által elértünk, hogy az angolok megismertek bennünket, sőt nemcsak meg, hanem el is ismertek, fölibe helyeztek a többi kontinentális nemzeteknek. Ezenkivül még egy haszna volt ennek az expediciónak, t. i. ebből az utból kifolyólag jutottunk idei egyetlen külföldi győzelmünkhöz. Halmay útközben Charlottenburgban fölényes győzelmet aratott a német sprinterek felett.

Egy második külföldi szereplésről is meg kell emlékeznünk, t. i. a Bécsben megtartott Európa hosszutávú bajnokságá-ról melyben Kiss Géza képviselt bennünket. Ez a szereplés váratlan eredménynyel végződött. Soha – és ezt egész határozottsággal mondhatjuk – nem rendelkeztünk hosszú távon oly kitünő úszóval, mint amilyen az idén Kiss Géza volt, kinek egyedüli hibája, hogy fiatal hosszútáv-versenyző és igy formája nagyon változó. Ennek a körülménynek tudható be a bécsi vereség, melyet ezután – sajnos – nem volt módjában korrigálni.