A magyar politikai életnek nagy fontosságú napjait éltük a lefolyt héten. Midőn gróf Tisza István Bécsből mint kijelölt miniszterelnök, kezében a király által jóváhagyott katonai programmal visszatért, az ország közvéleménye mint a kedvező fordulatnak kezdetét üdvözölte ezt. Az ország belefáradt az obstrukczió okozta küzdelembe, mindenki pártkülönbség nélkül érezte az ex-lex állapot következményeit. S gróf Tisza István nem jött üres kézzel, hanem hozta a szabadelvűpárt bizottságának – igaz Ő Felsége kivánságára két pontjában módosított, de legfontosabb részeiben jóváhagyott – katonai programmját.

Két eredmény lett ezzel egy csapásra elérve. Az egyik az, hogy az országgyűlés és a király közt felmerült ellentét megszűnt. Az alkotmányos összeütközés eltünésén kívül még az a másik következménye volt a Tisza István gróf által hazahozott katonai programmnak, hogy most már a többség tagjai nyilt homlokkal állhatnak a választók elé, mert rámutathatnak oly vívmányokra, melyek a katonai helyzetet az eddigi állapothoz képest tetemesen javítják. De hogy mindezek a becses eredmények valóban eléressenek, ahhoz szükséges volt, hogy a szabadelvűpárt magáévá tegye a most már kormányprogramm jellegével biró módosított pontozatokat, ráüsse a pecsétet azokra a megállapodásokra, melyek a király és az országgyülési többség felfogása közt fölmerült ellentéteket elenyésztették.

Nem gyorsan, nem elhamarkodva, hanem érett megfontolás után tette meg a szabadelvűpárt ezt a döntő lépését. Elébe terjesztették a kilenczes bizottság eredeti munkálatát, valamint azokat a módosításokat, melyeket az uralkodóval történt megállapodás után gróf Tisza István javaslatba hozott. Három napon át vitatta a szabadelvűpárt ezeket az eltéréseket s három napi vita után a pártelnök kimondhatta a határozatot, hogy a párt a kijelölt miniszterelnök javaslatait egyhangúlag elfogadta.