FADRUSZ JÁNOS, az ünnepelt szobrász, a tősgyökeres magyar művész, ki hosszas küzdelem után egyszerre, váratlanúl kerűlt legjelesebb művészeink sorába, kinek számára minden ujabb alkotásánál koszorúk sarjadtak, meghalt október 25-ikén negyvenöt éves korában. A kolozsvári Mátyás-szobor, a pozsonyi Mária Terézia-szobor megalkotója nem alkot többet.

Szellemi életünk történetében végzetes jelenség, hogy jeleseink között oly sokaknak megszakadt a pályája, midőn még annyit dolgozhattak volna. Mily kevesen vannak, a kik csöndes öregséget érve, nyugodt megelégedéssel nézhetnek vissza, mert lelkük kincseit teljességükben értékesíthették s megalkották mindazt, a mit megalkotniok adatott! S mily sokan vannak, a kiket olyankor ragadott el a halál, a mikor még egyéniségüknek csak egy része, talán nem is a legértékesebb, fejeződhetett ki műveikben!

Szobrászatunk történetében csaknem végzetesnek látszik a halál beavatkozása. Izsó Miklós korán halt meg, Huszár Adolf is még ifjan ejtette ki kezéből a vésőt. Egy szépen fejlődő fiatal tehetség, Köllő Miklós maga oltotta ki életét; egy első fellépésében már feltűnő kezdő, Nagy Kálmán, első szép alkotásának befejezése előtt véletlen baleset áldozata lett.

És most egy nagy tehetség, Fadrusz, fényes pályájának delelő pontján dől ki. Nagy várakozás kisérte művészi pályáján. Elhalmozták megrendelésekkel. Szeretet vette körűl mindenütt, a siker járt művei nyomán. Volt nagyszámú tisztelője, sok barátja. Kis családi körében ép oly boldog, mint műtermében, a hol újabb és újabb művészi feladatok serkentették és lelkesítették.

Alig tiz évig tartott munkásságának az a része, mely a nyilvánosság előtt folyt le s akik ismerték hatalmas tettvágyát, tüzes lelkesedését s látták az élet iskolájában megedzett, erős testi szervezetét, bizalommal várhatták tőle az eddigieknél is kitűnőbb alkotások hosszú sorát. Halála fájdalmas meglepetésként hatott, mert csak kevesen tudták, mily komoly betegség bántotta már hónapok óta s immár gyászolják a művészek és műértők, a kik a nagyra hivatott művészi egyéniséget tisztelték benne, valamint a nagyközönség, mely előtt Fadrusz a legnépszerűbb művészek egyike volt.