Bacon léghajós érdekes dolgot beszél el légi utazásairól.

Nagy magasságban – úgymond – teljes csönd uralkodik, a mi szerfölött meglepő, sőt ijesztő eleinte. Hanem a mint ismét közeledünk a földhöz, egymásután halljuk megint a hangokat, még pedig legelőször a gőzgépek, vasúti lokomotivok füttyét, azután a kakasok kukorékolását, majd a kutyaugatást, végül pedig az emberi beszédet, kivált pedig a gyermekek éles hangját.

Egyszer – folytatja Bacon – egy erős lőgyapot töltényt sütöttünk el villamszikrával. A töltény 48 méter hosszú zsinegen csüngött alá a léghajó kosaráról, s mi izgatottan vártuk a bekövetkező szörnyű durranást; és íme, mindössze gyenge csattanást halottunk, mint mikor egy kis pisztolyt elsütnek.

Hanem pár pillanat múlva annál nagyobb lett meglepetésünk, midőn a robbanás viszhangja a földről vagy az alattunk gomolygó fellegekről visszaérkezett; olyan volt az, mint a leghatalmasabb mennydörgés.