Márczius 20-ikán volt kilencz éve, hogy Kossuth meghalt s azóta nem szünő kegyelet veszi körűl a kerepesi-úti tetmőben nyugvó hamvait. Az idei évforduló alkalmával a fővárosi tanács délszaki nővényekkel dúsan felékesítette a sírt, melyet a mostanában Budapestre jövő vidéki küldöttségek is gyakran fölkeresnek.

A nagy hazafi nyugvó helyét most egészen elboritják a virágok és koszorúk, melyeket kegyeletes női kezek, egyes hazafiak és társaságok hordtak oda. Kossuth Ferencz a maga és testvére, Lajos Tódor koszorúját tette le a sírra. Az évforduló napján, pénteken délelőtti tíz órakor gyász-isteni tisztelet volt a Deák-téri evangélikus templomban, hol nagyszabású közönség jelent meg, köztük ott voltak a városi hatóság több tagja, számos országgyűlési képviselő és a honvéd-menház tagjai is.

Délután a főváros több társasköre, egylete s az egyetemi ifjak nagy csapatokban vonúltak ki zászlók alatt a temetőbe leróni kegyeletük adóját. Az ünnepélyek egy része azonban vasárnapra, márczius 22-ikére maradt, hogy résztvehessenek azok is, a kiket elfoglaltságuk a halálozás napján visszatartott.

Márczius 20-ikán délelőtt folyamán az egyetem központi épületnél összegyűlt ijfúság zajongva követelte, hogy gyászlobogót tűzzenek ki, a mi nem sokára meg is történt. Az ifjúság ezután az egyetemi könyvtár, majd a műegyetem előtt jelent meg és szintén a fekete zászló kitűzését követelte.

Itt is kitűzték. Zajosabb volt a csoportosulás a nemzeti kaszinó előtt, hol már a rendőrök avatkoztak az utczai tüntetésbe. Az ifjúság az egyetem központi épületébe vonúlt vissza, a hova a rendőrség utánok ment. Több függetlenségi párti képviselő is megjelent itt s beszédet intéztek az ifjusághoz. Kéthy rektor csillapító beszédet mondott s megigérte, hogy a rendőrséget visszavonúlásra birja, a mi meg is történt.