Sokat olvastunk, hallottunk amerikai gazdag emberekről, a miben ugyan gyakran tulzás van, de igaz is van. S valójában nem kevés teljesen szegény ember lett Amerikában igen gazdaggá.

Annyi bizonyos, hogy sem Amerikában, sem másutt lankadatlan munka, kitartás és kellő élelmesség nélkül senki zöld ágra nem vergődik. Nem pedig épen Amerikában. Mert nagyon csalódnak azok, a kik azt hiszik, hogy ott csak ugy készen repül a sült galamb az ember szájába.

Sőt ha valahol, ugy Amerikában kivántatik meg a kemény munkásság, kitartás és élelmesség. S azért az amerikai ember épen ezeket is becsüli legtöbbre. Főkép pedig az élelmességet, a miről, hogy miként gondolkozik, példa rá egy ottani írónak pár apró története, a melyeket a következőkben közlünk:

Egy falusi származásu fiatal ember ismerőse bement a városba állást keresni ; kocsis szeretett volna lenni.

A mint a vasúti állomás épülete előtt megáll, bámulva a jövő-menő kocsikat, nagy zajt, lótást-futást vesz észre. Odanéz, hát egy két lovas igás kocsit lát, a melyen nem volt kocsis. Odaugrott, a lovak majd elgázolták, de ő megragadta a gyeplőt s megállította a lovakat.

Megnézte a kocsin levő felírást, a tulajdonos czímét, egy rendőrrel odavezettette magát, odament a kocsisok munkavezetőjéhez és megkérdezte, hogy most hova menjen a legközelebbi szállítmányért, mintha egész világéletében ennek a fuvarosnak a szolgálatában állt volna.

A fuvarosnak megtetszett a fiatal ember élelmessége, szolgálatába fogadta, majd később üzletvezetője lett, ma pedig már az övé a fuvarozó vállalat.

Egy másik fiatalember meg városi volt és falura kívánkozott. Találomra elutazott egy faluba, az állomáson kiszállva körülnézett – meglátott négy házat : ez volt a falu.

A mint arra felé megy, egy bikát látott maga felé rohanni, veszett vágtában. A bika mögött egy ember szaladt, erősen kiabálva.

Az ifju nem volt rest, letört egy faágat s elébe szaladt a bikának. A bika megijedve visszafordult. Az ifju pedig belekapaszkodott a farkába és futott utána.

Így vágtattak el a gazda előtt, tüskön-bokron keresztül. Mikor a gazda hazament, a bikát az istállóban találta, a fiatal ember pedig a kerítést javítgatta, a melyen keresztül a bika elszökött.

- Itt maradok. A maga bérese leszek, - szólt a fiatal ember. – Csak attól fogva kérek fizetést, a mikor a hasznomat tudja venni. Így lőn ; s ma már az illető fiatal emberé az egész gazdaság.

Mindig vannak állások, melyeket valaki elhagyott s más egy kis élelmességgel megkaphat. Az életbe kilépő fiatal ember ragadja meg az elsőt, mely kinálkozik neki : ha arra vár, hogy jobbat kapjon, könnyen felkophatik az álla.

Ha pedig már megkapta az állást, törekedjék arra, hogy jól elvégezze a maga munkáját és még valaki másét is. Olyan *más valaki* mindig akad.

Így tett egy fiatal ember, a kinek egy biztosító intézetnél volt hivatala. Mellette ült egy társa, a kinek heti tíz koronával több fizetése volt.

Ez első fiatal ember, a mint elvégezte a maga munkáját, megcsinálta egy részét a szomszédjának is, a mibe nagyon szivesen beleegyezett. Csakhamar, a mint mindinkább beletanult, a kollégája fele dolgát elvégezte.

Csakhogy ezt megtudta az intézet igazgatója s a dolog vége az lett, hogy a szorgalmas ifju kapta meg a nagyobb fizetésű állást.

Egy könyvkiadó üzletnek két hivatalnoka volt, az egyiket Vilmosnak, a másikat Billnek hívták. Az üzlet szolgája egy csomag könyvet akart az irodából kivinni, de nagyon nevetett a szolga erőlködésén.

Bill ellenben odament és segített a szolgának a csomagot kivinni. Az amerikai író tanuja volt e jelenetnek s egy jelentős kézmozdulattal az üzlettulajdonoshoz fordult. A tulajdonos mosolyogva bólintott : hogy megértette a dolgot. Billnek csakhamar megjavították a fizetését, Vilmos pedig most is ott van, a hol akkor volt.

Ezek az apró történetkék nem csak az amerikaiaknak gondolkozás módját jellemzik, hanem egyszersmind példázatok arra nézve, hogy a ki bármi téren boldogulni akar, annak munkásságra és élelmességre van szüksége.