A szultán békéltető küldöttei nem birják megnyugtatni az albánokat, sőt az egyik küldöttséget Ipekben napokig körülfogva tartották, ugy hogy teljesen elzárták a környékbeli néppel való érintkezéstől. Maczedóniában pedig a fölkelő bolgár bandák vad kegyetlenségekkel támadnak szerbekre, mohamedánokra, olyan félreeső hegyi vidékeken, ahol török csapatok nincsenek. A porta egyre több katonaságot küld két tartományába, hogy a hatalmak követeléseit kierőszakolja saját alattvalóinál.

Az albánok nemcsak hogy nem akarják elfogadni a reformokat, hanem elégtételt követelnek a szultántól a Mitrovicza mellett ontott albán vérért. Egyes albán törzsek nyiltan megtagadják már az engedelmességet a szultán hivatalnokainak. Az ipeki és gyakorviczai kerületben a fegyverbe hívott tartalékosok ellenszegültek a behivásnak és az adót is megtagadták.  Adót csak a szerb lakosság fizet. Az albán kereskedők a török csapatoknak sem szállítanak semmit.