Az első erdélyi magyar hírlap

1903 | Május

Ismerteti Gyalui Farkas

1790 Szentgyörgy havának (április)3-ikán megindúlt az első erdélyi magyar hirlap, az "Erdélyi Magyar Hirvivő" Nagyszebenben, Hochmeister Márton királyi szabadsággal biró könyvnyomtatónál. A lapot Fábián Dániel táblai hivatalnok és Cserey Elek neves jogtudós és historikus szerkesztették.

Az 1790 februárban kibocsátott előfizetési felhivás szerint áprilistől juniusig hetenként egyszer, juniustól az év végeig hetenként kétszer akarták kiadni a lapot s a kilencz hónapra egy aranyban állapitották meg az előfizetési dijat.

A lap programmjában a szerkesztők hármas czélt tűztek maguk elé: 1. a hadi hirek közlését; 2. a magyar nyelv művelését; 3. a háladatosságot, hogy a többi lapok tudósításait ők is viszonozzák, vidékük fontosabb eseményeinek közlésével, mire ösztönözte őket az a helyzetük is, hogy a harcztérhez közelebb estek.

Az "Erdélyi Magyar Hirvivő" az erdélyi főkormányszéknek (gubernium) Szebenből Kolozsvárra áthelyezése alkalmával, miután Hochmeister is áttette Kolozsvárra nyomdáját, - 1790 karácson havában Kolozsvártt jelent meg. Az évfolyam utolsó számában – irja Ferenczy József a magyar hirlapirodalom történetéről szóló művében - a kiadó új előfizetést hirdetett, valószinű tehát, hogy a lap 1790-ben is élt, de hogy meddig, azt csak későbbi kutatások deríthetik ki.

Az alkalom, mely most az Erdélyi Magyar Hirvivőről újból megemlékezni késztet, a következő. Az első erdélyi magyar hirlap számai nagyon ritkák. Tiz évvel ezelőtt csupán a követkzeő számait ismertük: Az erdélyi múzeum könyvtárában Kolozsvártt az 1-6. és 8-12. számokat, tehát tizenegy számot; a budapesti református főgimnázium könyvtárában a 48-56. és az 59-61. számokat, tehát tizenkét számot.

Összesen 23 száma volt eddig ismeretes e rendkívül becses és kortörténeti szempontból oly érdekes hirlapnak. Egy szerencsés véletlen nemrég újabb, eddig ismeretlen számokat hozott napfényre. A toroczkó-szent-györgyi unitárius pap a kolozsvári unitárius kollegium könyvtára részére egy kötetbe kötve 27, eddig ismeretlen számot küldött az "Erdélyi Magyar Hirvivő"-ből.

A kötet Kanyaró Ferencz tanár úrhoz került, ki nyomban fölismerte becsét a gondos megőrzéséről gondoskodott. Az ő szives engedelmével közlök egy pár szemelvényt a lap ujonnan fölfedezett számaiból. A most előkerült új számok a következők: 7., 13., 14., 17-40. Az időszak, melyről a szóban levő lapszámok hirt adnak, 1790 Szent János hava 14-ik napjától Szent Mihály hava 30-ik napjáig terjed (juliustól szeptemberig).

Most pedig lássunk valamit e 113 év előtt megjelent ujság apró, vékony füzetecskéiből. A 7-ik szám hírűl adja, hogy Bödön várát (Viddin) ostromolják. Me kell jegyeznem, hogy az "Erdélyi Magyar Hirvivő" minden külföldi városnak is, ha csak volt reá magyar elnevezése, magyar nevét használta. Nemcsak, de 4. számában "Tiszti Lajstrom" czímen rovatot nyitott arra, hogy az ország összes hivatalos állásainak latin elnevezését megmagyarositsa.

Felszólította a közönséget, hogy a maga gondolatját kinyilatkoztatni méltóztassék, ha valamit jobban vagy rövidebben ki lehetne mondani. Sokat az általa javasolt új szavakból mai napig is használnak, némelyik persze nem vált be. Így a praesest "elől-székező"-nek, a cancellistát "iró"-nak javasolta.

A 7-ik számban a következő hadi hirt olvassuk: "Bécs. Épen most értjük, hogy Magyarországról Cseh- és Morvaország felé 18 ezer ember indíttatik. Úgy is halljuk igen szomorúan, hogy a berlini udvar Ausztriának a hadat megizente volna."

Érdekes és becses az alább következő czikkely, melynek czíme: Folytatása a Magyar Nyelvről irt Tzikelynek. Eleven és hű képe annak a kornak, sőt ma is, mintha hasonlítana a valósághoz, legalább egyes részeiben. Íme, így hangzik:

"Voltak és vannak még ma is Erdélyben úriasszonyok, akik sok férfiaknak adhatnának a haza dolgaiban jó tanácsot, hát még ha az anyanyelvünknek segedelmével ezek az úri asszonyságok úgy palléroztatták volna magukat, mint az anglus vagy franczia úri asszonyok? De, fájdalom, csak csupán a deák nyelvnek uralkodása miatt, az asszonyi rendnek nagyobb része rabja volt a tudatlanságnak. "