A jövő vasutja

1903 | Június

A nagy városok között gyors közlekedés a jövőben kétségtelenül egyes villamos vagy más motor-kocsik által fog történni. Németországban, Siemens Vilmos kezdeményezésére, egy tanulmányi társaság alakult, oly villamos vasúti rendszer kipróbálására, melynél a kocsik óránként 200 km. sebességgel haladjanak.

A kisérletek a levegő ellenállásának tanulmányozásával kezdődtek ( s azt mutatták, hogy ily nagy sebességnél a levegő nyomása minden négyszögméter felületre mintegy 100 kgr) s most már a forgó áramú kocsik kipróbálása folyik a 30 km. hosszú berlin-zossei katonai vonalon.

Angliában pedig már annyira haladt a dolog, hogy Liverpool és Manchester között rövid időn elkészül a Behr-rendszerű villamos vasút, melynek kocsijai az 52 kilométer távolságot 18-20 percz alatt fogják megtenni. A készülő pálya egysinű a villamos áramot szolgáltó telep pedig az útvonal közepén, Warringtonban lesz.

Egyes kocsik fognak csak közlekedni, de a szükséghez képest 5-10 perczenként, úgy, hogy egyelőre 18-20,000 utast szállíthat naponként. A kocsik fékezése a Westinghouse- és az elektomos fékezők kombinácziója által történik, úgy, hogy a teljes sebességgel haladó kocsit 37 mp. alatt, tehát 30 méter távolságon megállíthatja. A kocsi teljes sebességét 3 km. befutása után éri el s az egész utat megállás nélkül teszi meg.

Angliában tehát megvalósul az a terv, melyet Zipernovsky kitünő hazánkfia Budapest és Bécs között másfél évtizeddel ezelőtt akart kivinni, de fájdalom, a mi kicsinyes viszonyaink között nem sikerült létesítenie. Talán most, ha másutt kipróbálták, mi is utána csináljuk.

Különben azt hiszszük, az egysinű villamos vasúté a jövő és pedig minél kisebb kocsikkal, úgy, hogy esetleg egy kocsiban csak 2-4 utas foglaljon helyet. Tudomásunk van egy ilyen hazai tervről is, mely óránkénti 230 km.-ig fokozza a kocsik gyorsaságát, de eddig ez is csak terv, mert vállalkozó pénzemberek hiányában nálunk új dolog nem érvényesülhet.

Talán a liverpool-manchesteri kisérlet sikere itt is fölkelti a vállalkozkozást, s mi saját találmánynyal vonhatjuk magunkra a világ figyelmét, nem úgy, mint a nagy hűhójú városi villamos vasúttal, melyet a poroszok rajtunk próbáltak ki.

Megosztás:

Egysínű vasút

Kántor Judit

Különleges, a valóságban korlátoltan használható vasút, melynél a vontató ellenállás csökkentése végett csak egy sínt alkalmaznak. A járműveket vagy a teher megfelelő elosztásával, vagy külön vezető-sínen járó támasztó-kerekekkel egyensúlyozzák.

1821-ben az angol Palmer épített egysínű függőpályát, melyet az amerikai Sergeant és az angol Fischer tökéletesített. Ennél a föld felett 2-3 méter magasan elhelyezett gerendázaton egymás mögött haladó 2 kerékre egy-egy oldalkocsi volt erősítve.

1827-ben Bodmernek a pest-kőbányai úton lefektetett egysínű vasútján a szekér középső kereke a sínen, a kétoldali kerék pedig az országúton haladt.

A filadelfiai kiállításon mutatta be Stone tábornok egysínű vasútját, melynél a kocsik 10 méter magas oszlopokra helyezett sínen és két oldalvezetősínen közlekedtek. Ezt a szerkezetet az olaszok a Vezuv-ra is tervezték, de a közlekedés megszünt, mert az üzem sem biztos, sem gazdaságos nem volt.

A legtöbb idevágó találmány az egyetlen sín mellett még két vezetősínnel is dolgozik. Ez költséges és mégse oldja meg a problémát. Sokkal közelebb jár ehhez a függő egysínű vasútak behozatala. Ezeknél az ingó-mozgó járást ki lehet küszöbölni.

Ilyen a barmen-elberfeldi 13 kilométer hosszú elektromos függővasút, mely a Wipper folyó medre fölött vezet és melynél a kocsiszekrény fölött levő kereken függ a jármű s az egyensúlyt merevítés biztosítja. A Brennan és Scherl-féle egysínű vasútnál a kocsi belsejében alkalmazott és percenként 3000-8000 fordulattal járó, vízszíntesen forgó giroszkópok (pörgettyűk) tartják egyensúlyban az egy sínen haladó vonatot.

Scherl terve szerint Berlinből kiindulva egész Európát be lehetne hálózni ilyen gyorsjáratú egysínű vasútakkal és az útban levő akadályokat aknákba mélyített pályával lehetne kikerülni.

A pörgettyűs egysínű vasúttal végzett kísérletek sem Amerikában, sem Németországban pozitiv eredményekre nem vezettek. Az egész egysínű vasút problémája inkább eszmei, mint ténylegesen használható találmány.