A M.A.C. által rendezett nemzetközi lawn-tennis verseny fényes sikeréről számolhatunk be. Tekintve a magyar tennis-sport fiatalságát, még a szakemberek is túlkorainak tartották ezt a vállalkozást, azonban Yolland Arthur, a M.A.C. lawn-tennis osztályának igazgatója, kinek nemcsak a M.A.C., de egész sportéletünk sok fontos irányeszmét köszönhet, támaszkodva kiterjedt külföldi ismeretségére, meg merte kisérelni ezt a nagy vállalkozást.

A társegyletek, úgymint a Lawn-Tennis-Club és a Budapesti (Budai) Torna Egylet a legnagyobb buzgalommal támogatták a M.A.C.-ot nehéz feladata kivitelében. A verseny színvonala minden várakozást felülmult, számos kitünő játékos érkezett külföldről, különösen Angliából és a szomszédos Ausztriából, olyan nevek, a melyek a világ minden nagy versenyén a győztesek sorában szoktak szerepelni. A közönség is páratlan érdeklődést mutatott, úgy látszik, hogy a lawn-tennis játék, mint látványosság is tért fog hódítani, ami tekintve, hogy alig van művelt osztályhoz tartozó úr vagy hölgy, aki maga is ne játszanék, természetes is. Ez a verseny mindenesetre korszakot fog alkotni a magyar lawn-tennis sport történetében.

A verseny május 28-ikától junius 4-ikéig tartott. Legérdekesebb mérkőzések szombaton és vasárnap voltak, amikor a verseny legfontosabb számai dőltek el: az egyes bajnokságok. Szombaton jelen volt a versenyen József Ágost főherczeg és neje Auguszta főherczegnő is, kik órákon át a legnagyobb figyelemmel szemlélték a játékot és különös dicsérettel adóztak Ritchie és Kinzl közötti mérkőzésnek.

Lapunk egyik legközelebbi számában részletesen fogjuk méltatni a verseny sporteredményét és a versenyzők játékát, most egy pár megjegyzéssel érjük be. Különösen föltünt az, hogy a verseny leghíresebb vendége: Ritchie játéka nem annyira egyes bravur-ütésekkel válik ki, mint inkább a pontos nyugodt helyezkedéssel,  a labda korrekt plasztirozásával. Ugyszólván csak arra játszik, hogy ellenfele kövessen el hibát. Játéka első pillanatban alig részesült tetszésben, mert nélkülözött minden pózt és bravuroskodást.

Annál inkább tetszett akkor, midőn látta a közönség, hogy ő maga hibát úgyszólván nem csinál, bármilyen labdát is könnyen, nyugodtan és biztosan vissza ad. Örvendetesen láttuk, hogy magyar játékosaink azért nem szorultak le teljesen a küzdőtérről. Segner elé csupán Kinzl és Ritchie került, a hölgy bajnokságot megnyerte Madarász Margit.

Többi versenyzőink is azt mutatták, hogy tehetségre nem állnak a külföldiek mögött és csupán stílusnak kell javulni és több rutinra kell szert tenniük, hogy helyüket a jövőben jobban megállhassák.

A M.A.C. tagjai az egész verseny alatt a legnagyobb vendégszeretetben részesítették a vendégeket, a kik el voltak ragadtatva nemcsak a főváros és a sporttelep szépségétől, hanem a verseny jól rendezettségétől és a magyar vendégszeretettől. Biztosítottak arról, hogy jövőre nemcsak ők fognak eljönni, hanem magukkal hozzák honfitársaik legjavát is.