Két óráig tartott a forradalom a junius 10-11-ike közti éjjel Belgrádban s kiirtotta a királyi családot, leöldöste a királyné két öcscsét, a miniszterek közül a legnépszerűtlenebbeket s a királyi lakban azokat, a kik a királyi párt védeni akarták. Nyolczan haltak meg így, ezenkívül a belügyminiszter sulyosan megsebesült. A vérengzésben az összeesküvők közül meghalt négy, köztük kettő egyszerű katona. A trónt junius 15-ikén már betöltötték a trónkövetelő Karagyorgyevics Péter herczeggel, a kit egyhangulag választottak meg királynak.

Az összeesküvést a radikális pártbeliek szőtték, a kiket Sándor király gyülölt és a hadsereg tisztjei hajtották végre, a kik a királyt gyülölték. A borzalmas esemény előtt tiz nappal választotta meg Szerbia a képviselőket az uj szkupstinába. A radikálisok föl sem lépek, ellenzékit egyetlenegyet sem választottak. A király áradozó leveleiben magasztalta föl Czinczár-Markovics miniszterelnök nagy érdemeit, a szerb nemzetnek, a királynak javára szolgáló kormányzását és a legnagyobb rendjellel is kitüntette. A katona miniszterelnök, ki az alkotmány eltörlésében is segitett a királynak, szintén az áldozatok közt van.

A történelem egyik legnagyobb vérengzése és kegyetlensége ment végbe Belgrádban, de senkinek nem lesz miatta bántódása. Az egész ország nyugton maradt. Belgrádban még örvendeztek is és a gyilkosságokra következő reggel fellobogózták a házakat és mulattak az utczán táborozó katonasággal, melynek bőven szolgáltak borral, sörrel, pálinkával. A katonai zenekarok vidám dalokat játszottak. A gyász legkisebb jele sem mutatkozott. Egész csendben, éjjel temették el a királyi párt.