A 19. században és a századfordulón – mintegy a rohamléptekkel fejlődő tudomány ellenpólusaként – számos olyan kutatási irány és irányzat jelent meg vagy éledt újjá, melyek természettudományos megalapozhatósága a mai napig vita tárgya. Ennek ellenére ezek többsége ma is jelen van, elsősorban az orvostudományban és határtudományaiban.

Ilyen (volt) például a vízgyógyászat, a homeopátia és a mesmerizmus. Ez utóbbit magnetizmus néven emlegették akkoriban, gyakorlatilag a hipnózis ősének tekinthető. Valójában olyan módszerek, szemléletmódok ezek, melyek az ún. hagyományos orvoslás mellett, néha annak ellenében fejlődtek. Annyi bizonyos, hogy a századelőn legalább olyan hatékonynak bizonyultak, mint a „hivatalos” orvoslás, módszereik pedig jóval „szelídebbek” voltak, mint az akkoriban dívó folyadékvesztéses módszerek (pl. vizelet-és széklethajtás, érvágás, stb.)

Az említett irányzatok – bár gyökereik a népi gyógyászatban is megtalálhatók – elsősorban a „míveltebb osztályokban” váltak népszerűvé. A magnetizmusról például Kölcsey így írt a Levelek a mesmerizmusról című írásában : „A tudomány tartományának egy tüneménye sem volt a mi napjainkban, a mi nagyobb figyelmet vont volna magára, mint a mesmerismus.” Kölcsey mellett szószólója volt többek között Szapáry Ferenc gróf és Lenhossék Mihály is.

Szapáry szinte megszállottan gyűjtötte a magnetizmus körébe tartozó eseteket, az ő írásából ismerjük például Arany János lányának asztaltáncoltató kísérleteit is.

És az asztaltáncoltatással kifejlődött a magnetizmusból a spiritizmus, ami már jóval szélesebb néprétegekhez eljutott és 1849 után szinte társadalmi mozgalommá vált. Jókai Astral-szellemek című tanulmányában a társadalmi kiábrándultságban találja meg e népszerűség magyarázatát: „1853 volt az idő! Értitek, mi az? Nem volt haza. Nem volt mennyország. Nem volt Európa. Nem volt magyarok istene. Hit, remény, szeretet? Mind holt szavak. Kaptunk rajta, hogy valamiben hihetünk (…), minden kérdezősködésünk a körül forgott, hogy lesz-e valami kedvező politikai fordulat ránk, magyarokra nézve?”

Maga Jókai Mór is megpróbálkozott asztaltáncoltatással; Batthyány Lajos szellemét idézte meg.

A századelőn – mégiscsak a technika és a józan ész korában járunk! – egyre többen próbálták meg tudományos alapokra helyezni a magnetizmust és a spiritizmust. Valójában ekkor vált ketté a két irányzat: a kutató orvosok egy része (pl. Hőgyes Endre, Laufenauer Károly és Ferenczi Sándor) a telepátia jelenségeit kezdték vizsgálni; mások (pl. Grünhut Adolf, orvos) a szellemvilág segítségével való gyógyítás újabb lehetőségeivel próbálkoztak.