A rádium és sugarai

1903 | Július

A természettudománynak legújabb időben rendkívüli feltünést keltő kérdése egy új anyag sajátszerű, sok tekintetben csodás tulajdonságaival foglalkozik. Ez az anyag a fémek közé tartozik s a neve rádium.

Csak néhány év óta ismeretes, egy párisi tudós házaspár, Curie és lengyel származású neje fedezték fel 1898-ban: az uranium nevű fémből állitották elő, melyet uránszurokércznek is neveznek.

A rádium tulajdonságira vonatkozólag Curie és egy másik franczia természettudós, Laborde beható kutatásokat végeztek, melyeknek eredményei tudományos körökben nagy izgalmat keltettek s a nagy nyugati nemzetek tudósait további széleskörü kutatásokra sarkallták.

Azt már kezdetben megállapitották, hogy a rádium azok közé az anyagok közé tartozik, melyeknek megvan az a tulajdonsága, hogy sugarakat tudnak a térbe bocsátani.

Tudományos szempontból azonban roppant jelentőségű s egyúttal csodálatot keltő dolog, hogy e sugarak kibocsátásával a rádium anyagának legcsekélyebb része sem vész, illetleg emésztődik el, holott ez minden eddig ismert hasonló fizikai jelenségnél elmaradhatatlan.

A rádium sugarainak természetére és sajátságaira vonatkozó kutatások meglepő, a ma ismert fizikai alaptörvények alapján álló tudósra megdöbbentő eredményre vezettek. Első sorban azt a tapasztalatot tették, hogy a rádiumban megvan az a képesség, hogy állandóan hőt tud fejleszteni.

Ezt a tényt Curie és Laborde pontos és megbizható kisérletei kétséget kizáróan igazolták s épen a rádium e hőfejlesztésének, mely minden észrevehető anyagveszteség nélkűl történik, a megmagyarázása a rádiumnak, lényegének és hatásának legfőbb problemája.

Sir W. Crookes, a hirneves angol tudós a nemzetközi khémiai kongresszuson a rádiumot az elemek legcsodásabbikának nevezte. Crookes kisérleteivel megmutatta, mily sajátszerü és eddig meg nem álmodott hatást fejt ki a rádium az anyagokra.

Először tökéletes sötétségben parányi kis darab rádiumot tett egy érzékeny lemezre s a fém fényét 24 óráig engedte ez utóbbira hatni. Az eredmény egy fénykép lett az érzékeny lemezen; e fényképen a fekete szurokércz a belőle kisugárzó sugarak miatt fehérnek látszott.

Egy más alkalommal a Royal Society ülésére menve, egy kis darab rádiumot a nadrágja zsebébe tett s mire hazaért, égési seb volt a czombján, melynek teljes gyógyulása hónapokba telt, oly mélyre hatoltak testébe a rádium sugarai.

Azóta a rádiumot egy fémdobozban hordja s a fémdobozt ismét egy bőrzacskóba teszi. Crookes vizsgálaai azt is kimutatták, hogy a rádium sugarainak különböző nemei vannak: fotográfiai sugarak, melyek hasonlók a Röntgen-féle csőben előidézettekhez és olyanok, melyek egy induktió-tekercset elektromosnak tüntetnek fel,bármily csekély is a rádium mennyisége.

Crookes egy körülbelül négyszögméternyi czinkfényle- (sphalerit) lapra rádiumoldattal felirta a *rádium* szót s az írás a sötétben egész jól látható volt. A legérdekesebb kisérletet azonban egy készülékkel csinálta, melyet sphinteriskopnak nevezett l. Egy rövid sárgaréz cső egyik végére czink-sulfidból készűlt ernyőt erősített s a csőbe parányi kis darab rádiumot tett. A cső másik végére üveglencsé talkalmazott. Ha asötétben a lencsén át belenéz az ember a csőbe, sajátszerűlátványban van része: a sugarak annak rendje és módja szerint bombázzák (ez Crookes saját kifejezése) a cső falait.

Jöttek aztán az uj, még meglepőbb fölfedezések. Egy szent-pétervári tudós, London, egy berlini tudományos folyóiratban nagy feltünést keltett közleményt adott ki, mely a rádium- sugaraknak az állati testre tett hatására vonatkozó kisérleteit tartalmazza.

A rádium képes emlős állatokat bizonyos távolságról megölni. London egerekkel kisérletezett, melyeket alacsony, erősen elzárt üvegedényben tartott; az edény födelére 1-3 napra rádiumot tett. Harmad- vagy negyednapra az egerek sajátszerű tünetek közt elpusztúltak.

A rádium problémája, a mennyire a mai tudomány meg tudja oldani, azzal a föltevéssel is magyarázható, hogy a rádium olyan test, melynek atómjai minden szomszédságukban lévő tárgyat bombáznak. Egy franczia tudós kiszámtotta a rádium ez atom-bombáinak kaloria értékét s azt találta, hogy az egy kilogramm rádium által fejlesztett hő képes volna egy ezer hektár terjedelmű és öt méter mélységű tó összes vizét felforralni.

Megosztás:

Sugárzás hatása

Kántor Judit

A rádium felfedezése utáni euforikus időkben úgy tűnt, hogy ez az anyag lesz a megoldás gondjaink többségére. Olyan „csodákra” volt képes, mint „az állandó hőfejlesztés”, „sugarakat tud a térbe bocsátani” – mindeközben „saját anyagából nem veszít” -, sőt „egy kilogramm rádium által fejlesztett hő képes volna egy ezer hektár terjedelmű és öt méter mélységű tó összes vizét felforralni”. Vagyis tisztán látszottak mindazok az előnyök, melyeket ennek az anyagnak a felfedezése magával hozott.

Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy Crookes igen nehezen gyógyuló égési sebet szerzett a rádiummal való szoros testi közelségtől, egy szentpétervári tudós pedig megmutatta, hogy „a rádium képes emlős állatokat bizonyos távolságról megölni”.

Az „új” anyagnak az élő szervezetre gyakorolt hatását nagyon nehezen fogadta el a tudományos közvélemény. 1904-ben csak mellékesen említik a fentebbi eseteket a hírekben, pedig . O. Walkhoff és F. Giesel már 1900-ban kimutatta, hogy a rádiumtól származó sugárzás roncsolja az élő szöveteket. Bejelentésük után Pierre Curie több órán keresztül tartott a karján egy rádiumforrást és tapasztalatai nyomán arra a következtetésre jutott, hogy ez a sugárzás alkalmas lehet bizonyos bőrbetegségek kezelésére.

Crookes mellett Becquerel is megismételte1904-ben a kísérletet, ő a mellényzsebében tartott hosszabb időn át rádiummintát – úgy látszik, egy komoly kutató csak azt hiszi el, amit a saját bőrén tapasztal.

Annak ellenére, hogy Becquerel már komoly figyelmeztetést intézett a kutatókhoz, a rádiumot a termelésben mégis tömegesen és nagy mennyiségben alkalmazták a századelőn. Általános egészség- és közérzetjavító szerekhez adagolták, fogkrémbe és arckrémekbe keverték (ezeket még a harmincas években is forgalmazták!), még a rosszul alvó gyermekek megnyugtatására is készítettek rádiumos „alvási segédeszközöket”.

Mára már nagyrészt sikerült tisztázni a radioaktív anyagok tulajdonságait, hatásuk következményeit. Az eredmények nagy nyilvánosságot is kaptak, így mára már inkább tartunk ezektől az anyagoktól.
Tudjuk például, hogy élettani hatását tekintve a radioaktív sugárzás fajtái különbözőek. Az alfa erősen roncsol, de a levegő és a bőr felszíne könnyen elnyeli. Komoly veszélyforrás az, ha a szervezetbe bekerül, például a belégzéssel.

A radioaktív radon nemesgáz szerepe ilyen szempontból jól ismert. A talajból és a falakból szivárgó radon a rosszul szellőző, poros, dohányfüstös helyiségekben az aeroszolokhoz kapcsolódó leányelemeivel is komoly veszélyforrás. Jellemző betegsége a tüdőrák. Bizonyos becslések szerint hazánkban évente ezer ember haláláért a radon a felelős.

A bétasugárzás már képes a bőr külső felületein is áthatolni, és a bőrszövetet roncsolni. Ez történt például a csernobili katasztrófa során, ahol a jód-131 izotóp a bőrön keresztül is felszívódott, komoly egészségkárosodást okozva. Ugyancsak ez az izotóp aeroszolokon keresztül is belélegezhető (ezért ajánlják a környezetvédők a hajtógáz nélküli, pmpás flakonokat!), és a pajzsmirigyben felhalmozódva annak súlyos károsodását okozhatja.

Élettani szempontból a gammasugárzás hatása a legeszélyesebb. Az erős sugárzás égési sebeket okoz a bőrön és nagy áthatolóképessége miatt a test belső szöveteit is megtámadja (ezt a tuladonságát használják fel a gyógyászatban a daganatok roncsolására).Orvosi eszközök sterilizálására, élelmiszerek tartósítására is alkalmas, mert elpusztítja baktériumokat, vírusokat.

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!