Mindig a csikós képezte a pásztorvilág arisztokrácziáját; ebben vele legfeljebb a gulyás osztozott, de már a juhász, kondás, csürhés és a többi nagyon távol állottak tőle. Olyan, mint a kevély, merész pusztai sas, a mely valóságos király a vadludak, gémek, bibiczek csapatai felett. Nóta is majd csak ő róluk van: a sasról meg csikósról, de a bibiczről meg csürhésről már nem igen dalolgatnak.
Hej, sokszor elhangzott már csárdákban, pusztákon, arató leányok ajakán egymásután:

Kútágasra szállott a sas,
engem rózsám ne csalogass.

Aztán:

Az én csizmám nyikorgós,
Tegnap vette a csikós.


De hát nem is csoda, hogy a csikós tekintély a puszták világában, mert nem csak a legnemesebb, tűzvérű állatokat őrzi, hanem maga is rendszerint daliás legény, a kire nagyon illik a czifra szűr, sarkantyús csizma, darutollas kalap s mikor futásnak inditja paripáját a szél is alig ér nyomába.

Életmódja különben se nem könnyű, se nem kényelmes. Akár esik, akár fúj, nyergben kell űlni, ha pedig valamitől megriad a ménes, ugyan lesz nehéz dolga, mig a szilaj jószágot, megint összekavaritja. Jó szolgálatot tesz ilyenkor a sallangos karikás, mely ép oly nélkülözhetetlen eszköze, mint a pányva, a melynek ügyes dobásával azt a lovat fogja ki, a melyiket akarja.

Hajdan még nehezebb volt a csikós dolga, mig a futó betyároktól, lókötőktől kellett tartani, a kik bizony sokszor kiszakították a ménes legszebb paripáit, ha a csikós el talált szunnyadni. Ma már az ilyesmi alig történik meg; nincs már betyár, nincs már lókötő, a kikben efféle hajlandóság van, rég hátat fordítottak azok a pusztának s a nagy városka szivárogtak zsebmetszőnek, csirkefogónak.

Így változik a világ sorja. De változik maga a csikós is. Ezelőtt egész esztendő számra semmit se tudott róla, a mi a pusztán kívűl történik s legfeljebb valami vándorlótól hallott meg egyet-mást a világ folyásáról, bár azzal se törődött sokat.

Naptár, óra nem kellett neki, az évszakot megtudta a fű növéséből, a daru, fecske, gólya költözéséből, hogy pedig hány óra: azt nagyon jól meg mutatta néki a nap, meg a fiastyúk állása. Most már vasút szeli át a Hortobágyot is, a telefon csengőjétől se mentes, óra ketyeg a csikós zsebében s a hajdani rovást helyetttesitő jegyzőkönyv melett ott van szűre ujjában a két filléres ujság legújabb számát is.

De azért csikós: csiklós ma is s habár eltűnt a régi romantika, a széllel versenyt vágatató délczeg legények ma is méltó kiegészítő alakjai még a puszta képének.