A bretagnei partlakosság ezen a télen nagy éhinséggel küzködik, a nyomor óriási mérveket öltött, egész családok pusztulnak el az éhség következtében.

A bretagnei partlakosok majdnem kizárólag mind szardinia halászattal foglalkoznak, az nyujtja megélhetésüket. Az idén azonban különös kivételes rendellenesség történt : az évente érkező szardíniarajok idén teljesen kimaradtak.

A szardiniarajok mindig gazdag zsákmányt nyujtottak a partvidékieknek, az idei kimaradásuk azonban a legnagyobb sanyaruságba, inségbe döntötte őket.

Az éhség bekövetkezésének hírére azonnal bizottságok alakultak,de amíg azoknak jótéteménye a szükölködőkhöz eljutott, egyes községekben a legvégső szükség is bekopogtatott.

Mikor már az iyen községekben az éhség tetőpontra hágott, az éhezők számára halakat küldtek, a melyeket kisebb rakásokban az utczára leraktak s azután a csoportokba gyült szűkölködőket kettesével-hármassával odaeresztettek és kiki felszedett egy, vagy ha nagyobb családja volt két rakást.

Ujabban a párisi művésznők gyűjtenek az éhezők számára és a legszebb párisi szinésznők a tőzsdén fognak a gazdag börziánerek között a szegény éhezőknek gyűjteni.

(Minálunk hathete pusztít Biharban az éhség és a környékbelieket kivéve még senki sem mozdult, hogy segítséget kérjen az éhezőknek.)