Nem nagyon ismeretes dolog, hogy voltak házasságok, melyek száz évnél tovább tartottak.

Ezt a sajátságos jelenséget láncz-házasságnak, vagy helyesebben és magyarosabban házassági láncznak lehet nevezni s úgy keletkezik, hogy egy özvegy ember újra házasságot köt, halála után viszont az új özvegy keres megint hitestársat, a ki viszont özvegygyé válva megint házasságot köt stb.

Így tehát egy hosszú sor ember támad, a kik közűl mindegyik az őt megelőzővel házastársi viszonyban volt. Nem is szükséges, hogy mindig a halál teremtsen ilyen hitves-cseréket; az elválás is elegendő ahhoz, hogy a házassági láncz kifejlődjék. Ilyen házassági lánczot alkottak a híres történelmi személyek is. Az ó-korban pl. Clodius, Fulvia, Antonius, Augustus, Agrippa.

Az új kor is mutathat fel érdekes eseteket. Egy ilyen láncz 1448-tól 1574-ig húzódott, tehát 169 évig.Az előbbi Skót Eleonórával kezdődik: ennek halála után a férj elvette a szász Karolinát, a ki most özvegygyé válván, braunschweigi Erich felesége, Erich aztán brandenburgi Erzsébet férje lett, később Erzsébet Hennebergi XII. Poppo grófné, ez pedig végűl braunschweigi Zsófia férje lett.