A telet el se lehet képelni jég nélkül. Pedig hát a mult tél is úgy lépett át a tavaszba, hogy jégnek szinét se látta. Még a híres *jégtörő Mátyás*, mely február 24-ikére esik, - is eltért rendes szokásától. Jégtörő Mátyásról ugyanis azt tartják, hogy ha jeget talál, azt megtöri, elolvasztja, ha pedig nem talál, akkor csinál maga.

Most azonban nem talált és még sem csinált s így nagy csalódást okozott azoknak, a kik abban reménykedtek, hogy üresen maradt jégvermeiket majd tán egy kis Mátyás-napi jéggel félig-meddig megtölthetik.

Mert a jég valóságos életszükségletté lett már. Nem csak a mészárosok, czukrászok, vendéglősök, tejárusok nem tudnának nála nélkűl meg lenni, hanem az egyes háztartásokban sem nélkülözhetik nyáron a jeget s ezért a jégvemek, jégraktárak száma mindenfelé rendkívül megszaporodott, a jég nevezetes kereskedelmi czikké lett és sok szegény embernek ad téli munkát.

Mesteségesen is gyártják ugyan a jeget, de ez jóval többe kerül, mint a természetes, minélfogva tavaly nyáron rendkívül drága volt a jég, mert pl.a csorbai tóról sok ezer métermézsa jeget szállitottak ugyan le vasuton a délibb vidékekre, főképp a fővárosba, de ez mind nagyon kevés volt s a szükséglet fő részét műjéggel kellett fedezni.