Ostromunk sikertelen. Érzem, hogy az ügyességgel és erővel szemben lelkes játékunk hasztalan. Mire a félidő végét jelzi a síp, két újabb goallal szaporodott ellenfelünk eredménye… Befelé ballagunk. Az ellenfélt tüntetően megéljenzik s a mieink közül is némelyiknek kijut egy protekcziós éljen, Öltözőnkbe térünk s kezdjük latolgatni a 11-ik félidő esélyeit. Jó barátaink felkeresnek, vígasztalnak, buzdítanak; én megfelelően egykedvűen veszem tudomásul a buzdító szavakat s nem igen reménykedem sikerünkben. Egyenként kifelé vonulunk. A zsúfolt tribünök moraja erősebb lesz s akkor szünik meg ismét, midőn a labda a középen a bírófütty után leadásra vár.

Megint szorongatnak minket, de mintha több erélylyel védenének a mieink s magam is úgy érzem, hogy a veszély növekedésével energiám nagyobb lett. A nézőtérről jövő kiáltásokra  belemelegedni kezdünk. A tempó erősebbé válik, ellenfeleink támadását visszaverjük s a játék gyakran az ő kapujuk előtt folyik. Centerwardsunk egy kedvező pillanatot ki akar használni és lő …. Tenyérnyi szélességgel haladt a labda a lécz felett… Ujabb rohamunkat visszaverik, de mi nem adjuk fel a küzdelmet. Ismét egy támadás s a hozzám juttatott labdát oly szerencsésen sikerült beadnom, hogy jobb összekötőnk beröpíté az ellenfél goaljába.

Orkánszerű zúgás tombolás és éljenzés szakítja meg az egy pillanat előtti halotti csendet, s mintha izzó parazsat éreztem volna talpaim alatt, ugrándozva, magamon kívüli örömömben futok helyemre. Boldognak érzem egy pillanatra magam, mert egy 11-ed részét élvezhetem a csapat dicsőségének.

Ujrakezdésnél ismét elhal a tribün moraja; ellenfeleink igyekeznek visszaadni a goalt. Törekvésük meghiusul, mert annyira feltüzelt már minket az ismét elért siker, hogy minden erőnkből ellenállunk. Elragad bennünket a nézőtér lelkesedése s vakmerő elszántsággal veszszük át a támadó szerepét. Ilyenkor el tudom képzelni azt az emberfeletti erőt, melyet egy lelkes katona a háborúban a puskaropogás és ágyúdörrenések zaja közepette ki tud fejteni. Nem ismerhet veszélyt s halálmegvetéssel rohan az ellenfelére…

A football-matchnál nincs oly komoly dologról szó, mint az ütközetben, hanem csak efféle háborúsdi játékról, melynek szereplői csak 90 perczig ellenfelek, azután ismét a legjobb és leghívebb barátok, s mégis mennyire elragadja az embert a küzdelem heve s az a halált megvető elszántság, melylyel a küzdelmet felveszi…

Hatalmasan nyomulunk ismét előre. Nálam a labda, szabad az út s nyilsebesen rohanok a kapu felé. Szédület fog el, a mint védetlen látom a kaput magam előtt. A kapuvéd kirohan, én pedig lövök … s a következő pillanatban ágyúdörgésszerű hatalmas tombolás reszketteti a levegőt. Toll nem képes leírni azt a minden valómat megrendítő, lélekemelő hatást, a mit ez a mámorba ejtő lelkesedés bennem előidézett.

Szerettem volna magamhoz ölelni az egész világot, végigcsókolni örömömben azt az édes publikumot, melyet a játék folyamán elkövetett bosszantó hibáim után ez az egy goal kiengesztelt s elismeréseképen most ujongó éljenzésbe tört ki. Alig tudom türtőztetni örömömet s beleszédülök abba a mozgalmas képbe, melyet a kendőlobogtatás, a czigánykereket hányó s kalapjukat magasra dobáló gyerekek, s a nézőtér ujongó, tomboló tömege fut elém. Diadalittasan folytatjuk a játékot s bár újabb eredményhez nem jutottunk, egy erkölcsi siker tudatában felemelt fővel hagyjuk ott a küzdelem színhelyét.

Az állóhelyek publikuma átrohan a korlátokon s közelünkbe férkőzik. Jól esik hallanunk elismerésüket kifejező éljeneket, s örülünk a gyengéd vállveregetéseknek és simogatásoknak, melylyel szeretetünket és tiszteletünket juttatják tudomásunkra. Az öltözőbe is behallatszik a csitri sportgyerkőczök éljenzése, melyből kirí olykor a csapat egyik másik népszerű tagjának a neve.

A tribünről elvonuló publikum lábainak kopogása mindinkább halkabb lesz s mire átöltözködésünket elvégeztük, a pályán egy lelket sem látunk. De mégis… a kapu előtt sorfalat állanak a leglelkesebb sportbarátok , a csitri deákok és torkukszakadtából éljeneznek minket s nagy csoportban elkísérnek addig, míg valamely vendéglő vagy kávéházba be nem térünk egy kis pihenőre.

A Sport-Világ eredeti tárczája.

Hajós Alfréd