Az utlevelekről szóló javaslatot az ellenzék szónokai: Rátkay László, Wilczek Frigyes gróf, Szederkényi Nándor és Simonyi-Semadam Sándor föltételesen elfogadták csak a 9-ik szakasz ellen van kifogásuk, a mely szerint Horvátországban az utlevelet nem magyar, hanem horvát és franczia nyelven állitják ki. A javaslat elfogadását a függetlenségi párt ennek a szakasznak a módosításától tette függővé.

Széll Kálmán miniszterelnök magyarázza, hogy az 1868-ik évi törvények Horvátországnak minden utlevél-ügyben önkormányzati jogot adtak; s mivel Horvátországban nem a magyar, hanem a horvát a hivatalos nyelv, kénytelenek vagyunk respedktálni a törvényt s megengedni, hogy a horvátok az utleveleiken is a horvát nyelvet használják. A magyar czimer rajta van az utleveleken. S hozzá járul ahhoz, hogy az utlevélbe belevétessék az a kifejezés: magyar állampolgár. Ugron Gábor azzal vádolja a miniszterelnököt, hogy meghátrált a horvát ellenzék előtt. Széll Kálmán miniszterelnök tiltakozik a vád ellen. Nem bátorságról van itt szó, hanem a törvény megtartásáról.

A z ellenzék névszerinti szavazást kér a sérelmes szakaszra. Az eredmény az volt, hogy 88 szavazattal 45 ellen elvetették Rátkay módosítását s elfogadták az eredeti szakaszt.