Hetek óta foglalkoztatja Európa közvéleményét gróf Lambsdorff orosz külügyminiszter bécsi látogatása. Ez az államférfiu elindult nagyjelentőségű utjára, azonban utba kivánta ejteni Szerbiát és Bulgáriát is, mert hiszen oly kérdésekről kiván tárgyalni külügyminiszterünkkel, melyek az emlitett két államot közelről érdeklik. Mind Szerbiában, mind Bulgáriában félreérthetetlenül tudtul adta; hogy Oroszország nem csak szinleli azt a politikát, melyet nyiltan vall, hogy t. i. a Balkán-félszigeten a béke megzavarását nem akarja.

Az orosz külügyminiszter kijelentései nagyon lehűtötték nemcsak a lázongásra kész maczedoniaiakat, hanem Bulgáriára és Szerbiára is lecsillapítólag hatottak, mert hát az izgatások főfészke voltakép eme két országban vala. Mikor ezelőtt hatodfél évvel, uralkodónk Szent-Pétervárott időzött az orosz czár látogatásának viszonzása czéljából, akkor Oroszország és monarkhiánk közt a Balkán-félszigetre nézve az a fontos megállapodás jött létre, hogy közös akarattal igyekezni fogunk a Balkán-félszigeten a létező állapotot fentartani. Ez az egyezmény a nyugtalankodó balkáni törzsek, névszerint a maczedoniai bolgárok minden forradalmi kisérlete ellenére eddig bevált.

A török szultán pedig bizonyos önkormányzat és reformok életbelépését igérte az elégedetlenkedő Maczedonia javára s ugy látszik, igéretét komolyan meg is akarja valósítani, a mi megint egyik biztositéka lenne a Balkán-félsziget békéjének. Nagy nehézséget okoz azonban, hogy Maczedoniát a legtarkább népvegyület lakja. Vannak ott bolgárok, szerbek, görögök, maczedon-oláhok, albánok, de vannak igazi törökök, sőt bolgár mohamedánok is. Ennyiféle nyelvű és vallásu nép érdekeit pedgi összeegyeztetni nem könnyű. Nem is önkormányzatra és reformokra áhitoznak ezek a népek, hanem a többiek felett való uralomra.