Január 6-án, mint az előbbi években, az Akadémia szép díszterme most is megtelt közönséggel, a Petőfi-Társaság évi közgyűlésére. Jókai Mór elnöki megnyitó beszédében a társaság veszteségéről emlékezett meg, mely alelnökének, Bartók Lajosnak elhunytával érte. Beszédét így kezdette:

Rettenetes esztendő! – mondá. –  halálnak aratása. Elvesztettem az édes testvért, a ki arczban úgy hasonlít hozzám, de lelkében jobb volt nálamnál s ki engem úgy szeretett. Ledőlt magas polczáról a vezér: nekem nemcsak a pusztában, nemcsak a haza léteért való küzdelemben vezérem, de igaz jóbarátom: ledőlt testvére, a szabadságharcz hőse, ki félszázadon át viselte homlokán a seb helyét, egyetlen jutalmát honszeretetének.

Elhunytak a költők, a művészek, a kik küzdelmes, dicsőséges korszakokat örökítettek meg sikerdús életükben. Előrementek a tetterős pályatársak, kiknek hiányát gyászolva érzi a közélet. Még igazán el sem sirattam a testvérem elhunytát, a midőn az év utolsó napja (Petőfi születésének napja) meghozta a lesujtó rémhírt, hogy meghalt Bartók Lajos.

Minden érzésem fellázadt a sors ellen. Hisz alig két hónapja, hogy mint délczeg férfi meglátogatott s előttem és kedves nőm előtt, a kiknek legkedvesebb barátaink egyike volt, mint életvidám alak jelent meg, a kinek messze jövőre kiható tervei vannak. Elszavalta előttünk János király drámájának kiválóbb részeit, szónoki erővel: ragyogott az arcza, tündököltek a szemei.

És beszélt a közeljövő feladatairól, a melyekből a maga részét kijelölte. A nagy messzeséget világitotta meg maga előtt, melyet még neki be kell járnia. S a halál angyala ott állt már a hátunk mögött. És néhány hét múlva már ott feküdt Bartók Lajos a Vöröskereszt kórházában.

Elhagyták a könyvek, a melyekben szellemét megörökité, melyek szellemét megifjiták; elhagyta az íróasztalt, a szellem bajnokának a fegyvertára. Munkás, diadalmas életének minden trofenmai."

Meghatottan hallgatta végig a szép beszédet a közönség. Szana Tamás titkár évi jelentése következett, melyet nyomtatásban osztottak szét.

A jelentés hangoztatja, hogy a társaság első sorban a Petőfi-kultusz ápolására és emelésére törekedett. Folytatták a Petőfire vonatkozó adatok gyűjtését és az életből fenmaradt ereklyék megszerzését is. Elhunytak a társaság tagjai közűl a lefolyt év alatt: Vadnay Károly, Lauka Gusztáv, Tolnai Lajos, Névy László, Inczédi László és ép most Bartók Lajos alelnök.
A társaság veszteségének költeményében adott kifejezést gróf Zichy Géza, kinek „Bartók Lajos”-ról írt költeményét Somló Sándor szavalta el.