Hatodfélszáz főre menő érdeklődő közönség nézte végig a Nemzeti Torna-Egylet hatalmas csarnokában azon klasszikus küzdelmeket, melyeket Magyarország legkiválóbb birkózóinak színe-java vívott ki mult vasárnapon. A birokmérkőzésekról közelndő leírásunk elején szükségesnek tartjuk megemlíteni az érdeklődésnek e szinte meglepetésszámba menő nagyságát, mert magunk sem reméljük, hogy akkor, midőn két neves football-csapat mérte össze erejét, az igazi sport érzékkel bíró publikum százait eltudja hódítani a birkózás sportja.

A kik a bajnoki küzdelmeknek szemtanui voltak, azok nem sajnálták idejöket, mert valóban szép sportot élvezhettek s egynehány birkózás kivételével – izgalmas és érdekfeszítő mozzanatban gazdag mérkőzést szemlélhettek végig. A versenyek érdekessége mellett szólt az a körülmény is, hogy a lelkes publikum, - mely egyes ügyeskedéseket minden alkalommal éljenzéssel és elismerő tapssal honorált – mindvégig kitartott.

Magyarország első birkózó bajnoka Weisz Richárd a rendező Magyar Testgyakorlók Köre kiváló tehetségű versenyzője lett. Legtöbb ellenfelével könnyen végzett s minden küzdelmében a támadásra fektette a fősúlyt. Mult vasárnapi formáján meglátszott szorgalmas trainingjének üdvös hatása s hasonlíthatatlanul több tudást és ügyességet árult el, mint legutolsó nyilvános szereplése alkalmával. Valamennyi ellenfelét úgy erő mint technika szempontjából messze felülmulta s mindenkép méltó lett a magyar bajnokság büszke czímerére. Kár, hogy Zlinszky István és Coray Arthur nem vettek részt a küzdelmeken; nézetünk szerint ők lehettek volna az egyedüliek, kik Weisz Richárd könnyű győzelmét megnehezítették volna. Zlinszky tudtunkkal készülődött is a bajnokságra s szinte meglepett bennünket, hogy nagy győzelmi chance-al daczára nem vett részt a küzdelmeken; Coray távolmaradása azzal menthető ki, hogy még nem lábbadt fel sebeiből. Mindkettőjük részvétele mindenesetre a bajnokság elnyerésének értékesebb voltát jelentette volna.