A képviselőházban tovább huzódik az ujonczlétszám fölemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hogy mikor fogja a függetlenségi párt és a néppárt az obstrukcziót abbahagyni, azt egyelőre senki se tudná megmondani. A kormánypárt soraiból igen ritkán jelentkeznek szólásra, mert nem akarnak hozzájárulni a vita elnyujtásához. Említésre méltó Szentiványi Árpádnak, a volt nemzeti párt egyik vezértagjának felszólalása, a ki beszédében kijelentette, hogy a volt nemzeti pártiak a katonai javaslatot elfogadják, mert báró Fejérváry az általuk hangoztatott nemzeti óhajtások nagy részének teljesitését megigérte s ez a multhoz képest haladást s a magyar elemnek a közös hadseregben való erősödését jelenti.

Élénkebb hullámzásba hozta az ellenzék sorait az üléseknek Széll Kálmán miniszterelnök inditványára délutáni három óráig való meghosszabbitása, a mit a képviselőház február 10-iki ülésében egyszerű szavazással elhatározott. Az ellenzék erre a következő ülésben azzal válaszolt, hogy napirend előtti felszólalásokkal, a jegyzőkönyv feletti vitákkal, zárt ülés inditványozásával, interpellácziókkal, egy szóval üres formaságokkal huzta ki az egész ülést, úgy hogy a Ház a npirend tárgyalásához el nem juthatott. De ez csak egy napig tartott. Azután ismét visszatértek a szorosabb értelemben vett agyonbeszéléshez, azaz hosszú szónoklatok tartásához.

Az obstrukczió eddig a parlamenti formák határait nem igen lépte túl, csupán egy oly vonása tünt fel, mely a parlamentárizmus szempontjából meg is rovatott: az uralkodó személyének a vita keretébe való időnkénti bevonása. Ez nálunk, hol parlamenti kormányrendszer van, eddig mellőztetett. Németországban, hol parlamenti kormányrendszer nincs, széltében gyakorolják, de a tulzást e téren a komolyabb politikusok ott is elitélik.