Már régóta ismert dolog volt az, hogy az angol hadseregben ez olyan tisztet, aki komolyan vette pályáját és azt nem csupán sportszerű és egyéb privátmulatságokhoz könnyen hozzáférhető állapotnak tekintette.

Csakhamar még feljebbvalói is strébernek vagy birkának gúnyolták és rendesen olyan bánásmódban részesítették, hogy a hadseregből minél hamarabb kivált. Különösen most, a Transzváli háboruból hazaérkezők hoztak magukkal eldurvult, haszontalan erkölcsöket.

Egy pár fiatal, törekvő ifju egyáltalán nem akart az öregebbek haszontalan szokásaihoz alkalmazkodni ; hiába volt a czélzás, figyelmeztetés, ők mentek a maguk utján. Erre egy  napon, annak rendje módja szerint hadbíróság elé idézték őket. A bíráskodás ugyan igen mókás volt, de az ítélet végrehajtása annál komolyabb.

Az idézés így szólt : X.Y. mint tökéletes szamár jelentkezni tartozik stb. stb.

Az idézettek megjelentek. Egyenként vezették őket be a rögtönzött bíróság elé.
- Azzal van vádolva, hogy maga egy tökéletes szamár, beismeri bűnét vagy nem?- igy szólt az elnök kérdése.

Azután jött az ítélet, amelynek angol neve : Ragging! aminek szószerinti fordítása ; valakiből rongyot csinálni. Ezt nem csak erkölcsileg de szószerint is végrehajtották. Az ilyen elítéltről letéptek ruhát, fehérnemüt, azután lekapták a lábáról, huszonötöt ráhuzattak, majd elmentek a lakására, ott mindent összetörtek, zuztak, ruháit szétszaggatták, szóval igazán rongyossá tették.

Ezt a lehetetlennek látszó dolgot a hadseregben mindenki tudta és tűrte. A legutóbb azonban nehány igen előkelő család fiával történt meg ez a gyalázatos eljárás, többek közt Cochrane admirális fiával.

Az admirális a legmagasabb helyen tett erről jelentést, követelte az ezredparancsnok azonnali elbocsátását, ami meg is történt. Az esettel mindenfelé igen élénken foglalkoznak és bizonyos, hogy a most összeülő parlamentben szóvá fogják tenni az esetet és méltán mondhatják el, hogy bizony ilyen katonai szellemmel, nem lehetett a hős búrokat leverni.