Manapság gyakran kell díszhelyeket, parkokat készíteni, kipusztult itczai vagy parki fákat helyettesíteni, és mindezt gyorsan, eért nagy fák kiemelésének és szállitásának módozatain már sokat gondolkoztak, és sok gyakorlati hasznú eszközt eszeltek is ki.

Eleinte úgy csinálták a dolgot, hogy a fa körül 1-2 méter távolságban mély árkot ástak, a földjét távolságban mély árkot ástak, a földjét jól átáztatták, aztán a fát földestől kiemelték emelővel, a gyökereket a földbe szúrt fadarabokkal és lánczokkal tartván össze.

Aztán összerakható favödrök jöttek alkalmazásba, a melyek a fát jó idővel átültetése előtt némileg cserepes-növénynyé alakitották; mint ilyet, azután nem volt nehéz kiemelni. A finom szívógyökerek erősitése és mind nagyobb kimélése által sikerült az elpusztuló fák számát csökkenteni (a hoszszabb gyökereket rendesen le kellett vágni).

Legújabban Indianapolisban John A. Wilkin olyan készüléket szerkesztett, a melylyel nyár közepén, teljes virágukban álló vagy télen nyugvó fákat is átültethetjük. Ezezlőtt tavaszszal lombhozás előtt vagy az őszi lombhullás után ültették át a fákat.