A november 27-iki ülésben az obstrukczió már a jegyzőkönyv hitelesítésénél megkezdte a harczot. A jegyzőkönyvhöz azonban csak négyen szólhatnak s igy annak hitelesítése aránylag hamar megtörtént. Azután megindult ismét egy hosszu házszabályvita, mely egészben hasonlított a mult ülésihez. Ebben az ülésben kezdte meg szereplését az újonnan választott alelnök, Feilitzsch báró is. Mikor az ismételt figyelmeztetéseit tekintetbe nem vevő Lengyel Zoltántól megvonta a szót, az ellenzék zárt ülést kért. Később ismét folytatták a nyilvános ülést, melyben azonban a napirendről (az ujoncz-javaslatról) szó sem volt. Az egész ülést a házszabályvita töltötte ki. Esti fél hétkor végre a Podmaniczky-féle inditvány megszavazásával véget ért az ülés.

November 28-án már két ülést kellett volna tartani, de csak egy ülés volt, mert a délelőtti ülés szakadatlanúl folyt esti fél nyolcz óráig. Most már az ellenzék megkezdte az úgynevezett tekhnikai obstrukcziót, a mi abban áll, hogy a házszabályok minden alkalmas pontjának kihasználásával, névszerinti szavazásokkal s effélékkel húzzák ki az üléseket. A hosszú ülés sivárságából, mely délelőtti tíz órától esti nyolcz óráig tartott a nélkül, hogy a Ház csak a napirendhez is eljuthatott volna, fölemlítendők gróf Tisza miniszterelnöknek ismételt fölszólalásai, Perczel elnök felszólalása és a Polónyi és gróf Khuen-Héderváry közti élesebb összetűzés.

A november 30-iki ülésben a tekhnikai obstrukczió tetőpontját érte el. Csupán a jegyzőkönyvhöz 27 módosítást nyujtottak be. Az ezek feletti szavazások magukban képesek lettek volna kitölteni az időt egész estig. Azonban váratlan fordulat állott be. Kossuth Ferencz békeajánlatot tett a kormánynak, melyet gróf  Tisza nyomban igen kedvezően fogadott. Az ülésnek csakhamar vége lett s elhatározták, hogy deczember 1-én nem tartanak ülést, hogy a pártoknak idejük legyen a nevezetes fordulatokkal szemben állást foglalni.