Kossuth Ferencz elnök az értekezletet megnyitván, a következő határozati javaslatot terjesztette elő:

"Mondja ki a párt, hogy gróf Tisza István miniszterelnöknek a kormány bemutatkozása alkalmából a választási törvények módosítására vonatkozó kötelességvállalását tudomásul veszi, azoknak pontos teljesítését kötelességszerűen ellenőrizendi. Azon esetben pedig, ha a képviselőháznak 1903 november 27-ikén a párhuzamos ülések tartása tárgyában a házszabályokba ütköző módon meghatározott határozata hatályon kívül helyeztetik, kijelenti a párt, hogy a képviselőház tanácskozásainak rendes mederben való folytatását lehetővé teendő, a rendkívüli és kivételes eszközöknek további alkalmazásától eláll. Mondja ki egyuttal a pát, hogy az ujonczjutalék megállapítására vonatkozó törvényjavaslatnak, a költségvetési felhatalmazásnak megadása előtt való tárgyalását alkotmányellenesnek tartja.

Tekintettel azonban arra, hogy a három éven túl és törvénytelenűl szolgálatra kötelezett katonaságnak sürgősen és azonnal való hazabocsátását nemcsak hogy követeli, de minden tőle telhető módon előmozdítani is kivánja, elvi álláspontjának fentartásával és annak kikötésével, hogy ez törvényes előzmény gyanánt nem szerepelhet, ugyancsak a párhuzamos ülések tárgyában hozott határozatnak hatályon kívül helyezése esetén az 1903. évi ujonczjutalékról és az évi ujonczmegajánlásról szóló javaslatoknak soronkívüli tárgyalását nem ellenzi."

A szavazásnál a párt 27 tagja szavazott Kossuth indítványa mellet és szintén 27 ellene. Kossuth elnök kijelentette, hogy a maga javaslatáról lévén szó, nem szavaz. Kossuth Ferencz a szavazás befejezése után felállt, megköszönte az iránta tanusított eddigi bizalmat s kijelentette, hogy elnöki tisztéről leköszön. A párt zajosan kivánta, hogy Kossuth Ferencz lemondását visszavonja és zajosan éljenezte a lemondott elnököt.

Kossuth Ferencz erre a következő nyilatkozatot tette: Bármennyire megtisztelve érzem magam a megnyilvánuló szeretet jeleitől, elnöki tisztemet tovább nem viselhetem, mert tiltja ezt az a lehetetlenség, hogy az ország szine előtt olyanért legyek felelős, a mi meggyőződésemmel ellenkezik. A jelen ünnepies pillanatban elejbém idézem azt a szellemet, a melyhez lelkemmel, szivemmel, hazafiságommal alkalmazkodni igyekszem: e szellem int engem arra, hogy kövessem azt a példát, a melyet adott, a mikor egy császár és ez király igyekeztek Kossuth Lajos szövetség-igéreteikkel oly ténykedésre bírni, a mely a siker kilátása nélkül nagy károkat hozhatott volna a hazára. Kossuth Lajos a szövetség ilyen föltételeit visszautasította. Az én meggyőződésem szerint a jelen viszonyok közt a képviselőház többségének állásfoglalása és a király nyilatkozata után az obstrukcziónak tovább folytatása a siker kilátását nélkülözi és nagy károkat okozhat a hazának.

A két helyzet hasonló lévén, én atyám és mesterem példáját követem. Szivem mélyéből óhajtottam volna a hosszu küzdelemből legalább azt a hasznot hozni a hazának, hogy a választói jog kiterjesztessék és a kerületek helyesebben legyenek fölosztva s így a képviselőház megerősödjék és vele a nemzeti eszme és a nemzeti ellenállási képesség megizmosodjanak. Az igazi népképviselethez közelebb hozott Házban óhajtottam volna a jogtalanoknak jogot, a szegényeknek kenyeret, igazságot és védelmet szerezni – társadalompolitikai javaslatokkal; és óhajtottam volna a párhuzamos (kettős) ülésekre vonatkozó házszabályhatározatot hatályon kívül helyeztetni, a mire nézve bizonyos körülmények közt komoly reményt is volt jogom táplálni. Igyekezetemet meghiusitja a mai párthatározat; de meg nem ingatja abbeli meggyőződésemet, hogy hazámat hűségesen igyekeztem szolgálni azzal a végtelen hazaszeretettel, mely bölcsőmtől síromig kisérni fog.

A párt a lemondott elnök szavait hosszas éljenzéssel és tapssal fogadta s ezután újra kérték Kossuth Ferenczet az elnöki szék megtartására, de Kossuth a kérelmet megtagadta. Ezzel az értekezlet véget ért.