Évek óta sokat panaszkodnak a hatóságok, valamint a kárvallott kivándorlók is, hogy a kivándorlási ügynökök lelketlen űzérkedése mennyi kárt okoz az amúgy is szánalomraméltó embereknek.
Nem elég, hogy épen ezek az ügynökök főfő okozói annak, hogy a kivándorlók száma még mindig rohamosan növekedik, mert a saját hasznuk érdekében faluról falura küldik megbízottaikat, a kik csodás mesékkel az amerikai életről, az ott mindenfelé kínálkozó jól jövedelmező munkáról, stb. elszédítik nemcsak a szomorú viszonyok között élők, hanem sok esetben az elég jó keresettel bírók fejét is. S ezeknek az ügynököknek nem elég, hogy minden ilyen kivándorló után busás jutalékot szednek, még egyébként is kizsarolják mindenféle furfanggal a teljesen védtelen embereket.

Ezért nagyon ideje volt már, hogy az állam is többet törődjék a kivándorlók ügyével.
Az államnak ezt a gondoskodását a már szentesített, de még végrehajtásra váró kivándorlási törvény biztosítja.

A kivándorlók száma, sajnos, nem csökken és ez évben meghaladja majd a százezret is!
Ennek a nagy veszteségnek csökkenését czélozza az új kivándorlási törvény. Gátat vet majd az ügynökök működésének és a kivándorlási mozgalmak állandó figyelemmel kisérésével, elsősorban is arra ügyel majd a kivándorlási hivatal, hogy megszünjenek vagy legalább kevesbedjenek a kivándorlásra vezető okok. Ott pedig, a hol a kivándorlókat már semmiképen visszatartani nem lehet, figyelemmel lesz ez a hivatal arra, hogy az Amerikába készülőket ne zsarolhassák, sarczolhassák az ügynökök, sem itt, sem a külföldön.

A kivándorlási törvény egyik czéltudata volt az, hogy a kivándorlókat lehetőleg Fiumén át indítsák Amerikába és ugyancsak Fiumén át kerüljenek azok hozzánk vissza.
Az Adria tengerhajózási részvénytársaság azért érintkezésbe lépett az egyik legnagyobb angol tengerhajózási vállalattal és így lehetővé tette, hogy a közvetlen járatokat Fiume--New-York között már most létesítsék.