Budapesten évek hosszú során ismerős alak volt egy fiatal leány, ki papi reverendában járt, fején czilinder kalappal. Simli Mariska volt a neve, s felsőbb iskolákat, egyetemet, theologiát szeretett volna tanúlni, de akkoriban ez még nem lehetett.

Különczködései mindjobban feltünőbbek lettek. Valószínűleg családi körülményei is lehettek hatással lelkiállapotára. Atyja Székesfehérvár egyik vagyonos polgára volt, de anyagi veszteségek következtében öngyilkos lett.

A leány Budapestre jött beteges képzelődéssel és rajongással telve. Mindenféle irodalmi munkát írt, folyóiratokat, lapokat szerkesztett. Testileg, lelkileg egyre jobban züllött. Kisebb csalásokért a rendőrséggel is meggyült a baja egyszer.

Akkor azután Fiuméban szerkesztett valami lapot. de előfizetője nem volt. A fővárosba újra visszatérvén, a rendőrség innen kitiltotta, és haza kísérte Székesfehérvárra.

Az utóbbi években ott élt nagy nyomorúságban, ha valahonnan egy kis pénzt kapott, megint valami lapot adott ki az ő különös észjárása szerint.

Özvegy anyjával tengődött a szegényeknek eső segélyekből. A reverendát viselte állandóan. A sok nélkülözéshez járult tüdőbaja is s a külüöncz leányt nemrégiben a kórházba vitték, a hol pár napja meghalt. A város temetteté el.

A katholikus pap azonban megtagadta tőle az egyházi szertartást, mert Simli Mariska felekezet nélkülinek vallotta magát.

A szomorú temetésen a legszomorúbb volt látni édes anyját, a kit annyi balsors sujtott. A szegény asszony többször elájult. Csendben, kevesen kísérték a szerencsétlen lányt végső pihenő helyére.