Eljött a mesterversenyre Santelli, a legerélyesebb és legjobb tusvívó, Nadi az elegáns, könnyed penge vezető mestere, a nehéz testű Giroldini, aki komoly, méltóságteljes mozgás képviselője volt, bemutatni az olasz vívórendszert minden oldaláról. Az amatőrversenyre is a legjobbak jöttek; Cecerini a legfélelmetesebb tussör Piacenti „Ausztria bajnoka” a Ceni Cino, Minas Alberto és a többiek az elsők csatasorából. Még a versenybíróságba eljönni se sokalták a fáradságot Olaszország leghíresebb, legelőkelőbb vívói, oly nagyfontosságot tulajdonítottak e versenynek. Csodálatos volt e verseny hatása. Hiszen nagy vereséget nem szenvedtünk.

Ránk nézve egy volt csak nagyon fontos az amatőr kard verseny, abban pedig dicsőséggel álltunk helyt. Azon az emlékezetes éjszakán, amelyen jury az olasz tagok erőszakoskodása folytán szavazattöbbséggel Cecerini javára számította az utolsó döntő tust, Iványinál, sem pedig az olasz amatőrvívás felette áll a magyarnak. Hiszen az első 8 között részben a híres olaszok előtt ott volt Porteleky és Gáspár Kornél is. Mégis ezt a versenyt a magyar iskola teljes veresének szokás tekinteni.

Nem az emberek győztek, hanem a rendszer. A láb munkájának teljes kihasználása, plasztikus testtartás és mozgás az akciók rengeteg változatossága a szúrások gyakori alkalmazása, mind új, csodálatos dolgok voltak, melyek teljesen megnyerték vívóinkat. A verseny után persze magyaros felhevüléssel siettek eldobni régi rendszerüket és beállani az olasz iskola vakbuzgó hívei közé, otthagyták régi becsülettel szolgáló rendszerüket mielőtt az új felépült és készen lett volna. Fel lehetett volna építeni a magyar vívásban szerzett biztos alapokra százszor jobban mindent, ami az olasz iskolában helyes jó és célszerű, de nem ezt tették, hanem újra kezdték az egészet elülről. Ezért történt, hogy három évig mozogni se tudtunk és csak 1899-ben gondolhattunk újból versenyrendezésre.

A M.A.C. rendezte 1899-iki verseny lefolyása ismét érdekes volt. Gáspár Arthur nyerte meg. Olyan vívó, aki az olasz iskolát előbb és jobban ismerte, mint bárki más. Hiszen 1895-ben a prágai versenyen ő már találkozott az olasz világbajnokokkal. Gáspár nem volt az olasz iskola fanatikus híve, nem vetette el mind azt, amit jót azelőtt tudott, hanem együtt alkalmazta mindkettőt és éppen ezzel diadalmaskodott versenytársai felett.

E verseny után a M.A.Sz. vette kezébe a magyar vívás ügyét és megkezdette 1900-ban az országos bajnokságok rendezését. Ezzel a versenyek ügye a helyes biztos mederbe került. Az az erkölcsi és anyagi erő, amelylyel a Szövetség rendelkezik, biztosította a versenyek sikerét. Az 1900-as versenyen megint a M.A.C. dominált. Porteleky nyerte a kardot, Mészáros a tört. Általában a M.A.C.-nak diadalteljes múltjában legfényesebb lapot a vívói dicsősége foglalja le. Igazi nemes sportszellemét semmi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a vereségek csak megedzik, keményebb munkára ösztönzik. Az 1899. évi versenyt teljesen elvesztette, az 1900. évin már minden helyet lefoglalt.

Az 1901. évi verseny, melyet karddal e sorok írója, tőrrel Akay Alajos W.V.C. nyert meg, a mult évi, melyen karddal Békessy Béla, tőrrel Mészáros Ervin lett a bajnok, sokkal élénkebben vannak,mindnyájunk emlékezetében, mintsem azokról írni kellene.

Ezentúl minden évben az egész világgal veszszük fel a küzdelmet.