Nemzetközi football-mérkőzés: BTC-Leopold C. 2:0

1903 | Április

A B.T.C. nagyon el lehet bízva, ha azt hiszi, hogy akár mit csinál is, a közönség mindig zajos tapssal fogja kísérni működését. Pedig a nép kegye nagyon változékony és ily mérkőzések, mint a vasárnapi volt, könynyen megingathatják nehéz munkával szerzett népszerűségét.

Már az is borzasztó volt, hogy oly nagy reklámot csináltak egy csapatnak, amely hazájában legfeljebb a középszerűek közé tartozik és mire körutjában ide ér már 11 goalt szed össze. Nekünk olyan csapatunk van, amely jobb a Leopold Club csapatánál, így valóságos kicsinylése a közönségnek, egy ily csapatot nagy reklámokkal és felemelt helyárak mellett mutogatni.

A mi jó közönségünk azonban rajong mindenért, ami idegen, ha mindjárt selejtesebb is mint a hazai, így nagy számmal ment ki a millenáris pályára. Legtöbben azzal vigasztalták egymást, hogy legalább nemzetközi goal-recordot fognak látni.

Meglepetés moraja futott végig a közönségen, mikor Belgium „legelőkelőbb csapata” megjelent a pályán. Sohase láttunk még nyilvános mérkőzéseken oly viharedzett dresseket, mint a belga vendégeken. Ahány nadrág, annyiféle; a szép multtal dicsekedhető ingek fakult csíkjai, a vörös szín minden változatát bemutatták.

Nálunk harmadik csapatok se mernének még a legsötétebb kültelki pályán se a közönség elé lépni ily ruhákban. Ha már a jóizlés és a közönség iránti köteles tisztelet nem vitte rá vendégeinket arra, hogy tisztességes ruhákban játszanak, legalább a szabályoknak azt a rendelkezését vették volna figyelembe, hogy a csapatnak egyformán kell öltöznie.

Ujabb meglepetés ért bennünket, mikor a bíróban Cox urat a B.T.C. fizetett trénerét ismertük fel. Valahol egy czikket olvashatunk a fizetett bíróról, bár szerzője utóbb részletekben visszaszívta, mi most a magunkévá teszszük azt az előítélő hangot, amelylyel az a czikk az eljárásról szólott. Nagyobb helytelenséget és a közönség iránti nagyobb figyelmetlenséget mi sem tudunk elképzelni, minthogy egy ily fontos mérkőzésen a bíró az egyik csapat fizetett trénere legyen, akinek kenyere függ attól, hogy csapata kegyét el ne veszítse.

A meglepetések sora folytatódott. Az első futamok után már kitünt, hogy a belga csapat mégis jobb a hírénél, védelmük igen jó, szépen adogatják fejjel a labdát, jól helyezkednek, különösen kitűnő középfedezetük. A B.T.C. nem bír ellenfelével; ily rosszul még nem láttuk játszani.

A játék állandóan a B.T.C. térfelén folyik és igy tart a játék tulnyomó részében. Lövés lövést követ, goal azonban nem esik mert egyfelől a belgák nem tudnak lőni és a kapu előtt elvesztik a fejöket, másfelől a B.T.C. kapusa mesés ügyességgel védi a kapura omló labdákat. Segít a B.T.C.-nek a szerencse is, mert vagy négy lövés pattant le a kapufélfájáról.

Hogy jellemezzük az erők arányát, csak azt monhatjuk, hogy 15 korner esett a B.T.C. terhére. Legnagyobb segítsége a B.T.C.-nek azonban a bíró volt, akinek részrehajló bíráskodása élénk visszatetszést szült. Nem ítélt meg a bíró egy goal, mikor a kapus labdát a kapuba ejtette, de onnan hirtelen kikaparta ; büntető rugás helyett csak kornert ítélt, mikor Rapos kezével védett; megítélte az első goalt a belgák terhére, holott a világos off-side-ből esett.

A B.T.C. erőszakosságaiból alig fütyült le egyet-kettőt, holott orron, hátba rugták, hátulról lökték fel a belgákat, sőt Skrabák ráugrott Pelgrin, a belga középfedezet nyakára, ugy hogy az Skrabákkal a nyakán szaladt néhány lépést tovább. De ha egy fehér-kék kar a levegőbe emelkedett, azonnal hallható volt a síp szava. A belgák óvtak, tiltakoztak, de hiába. Hogy mi volt az általános nézet a B.T.C. iránt eddig oly jó indulatu napilapokra utalunk.