A párizsi „Le Journal” a főherczeggel folytatott következő beszélgetést közli: Azért jöttem én is el a testvéremmel együtt, hogy segítségére legyek. Nagyon sajnálom őt s hódolatomat akartam neki nyilvánítani azért az elhatározásáért, hogy egy büszke koronát áldozott fel szerelmének.

Jövendő sógorom, Giron, teljes tiszteletet érdemlő ember s nincs benne számítás. A mi engem illet, nőül vehettem volna valami főherczegnőt, de többre tartottam egy egyszerű, becsületes leány szerelmét.

Mindenféle eszközzel el akarták őt távolítani, most Adamovics kisasszonyért azzal akarok bosszút állni, hogy nőül veszem s ezt a bosszút keresztényibbnek tartom, mint az üldözést. Az evangéliumban sehol sem áll az, hogy herczegnőt végy nőül” Csak azt mondja, hű légy ahhoz az asszonyhoz, a kit magadnak választottál.

Már megelégeltem a dolgot. Felőlem beszélhetnek, a mit akarnak, de megtorlom, a ki az általam szeretett asszonyt rágalmazza. A rágalmazó urak talán méltóságukon alulinak fogják találni Wöfling Lipóttal megverekedni, de a párbaj idejére ismét főherczeg leszek.