Régi tapasztalat, hogy mikor egyik nép a másikat háboruban legyőzi, az erősebb rendszerint boszút áll utólag is a legyőzöttön, mint ezt mi is fájdalommal éreztük szabadságharczunk leveretése után. Nagy bölcsességére vall az angol nemzetnek, hogy nem ezen a nyomon jár, hanem a boszúérzetét félretéve, teljes elismeréssel van egykori vitéz ellenségei iránt s azok hajlandóságát nem erőszakoskodásokkal, megtorlásokkal, hanem szives előzékenységgel igyekszik megnyerni. Példa erre az a fogadtatás, melyben most az Európába utazott három leghireseb boer tábornokot Bothát, De Wetet és Delareyt részesitette az angol nép, a kormány s maga a király.

Erről már megemlékeztünk s most még csak egy idevonatkozó érdekes képet mutatunk be: a mint a három boer hős, az őket a király látogatására vivő óriási hajó hágcsóján leszáll a kikötőbe. Legalól egy angol katona látszik, utána egy hajótiszt; majd egy polgári ruhában levő úr s csak ezután következnek a boerok. Elől Botha, azután De Wet és Delarey, kik után megint egy hajós tiszt alakját látjuk. Hátal, oldalvást a hajó korlátainál több utas látszik, a mint a mellvédre könyökölve bámulják a ritka látványt, a minek lehetőségét ezelőtt csak nehány hónappal is, bizony senki sem hitte volna.