Előbb szabó volt, később a zálogházi árveréseket látogatta.
Ékszereket vásárolt, s azokat részletfizetésre adta el a munkásoknak, gyürüt, lánczot, karpereczet, órát. A részletfizetésre való vásárlás a fővárosban nagyon divatos és sok házaló keresi föl a szegényebb osztályt, a hol jó vásárt csinálnak az olcsón szerzett portékával.

Noha nagy áron adnak tul rajta, a megszorultak mégis alkut kötnek.
Az első részletfizetés után már megkapják s akkor zálogba teszik, habár alig kapják meg az első részletfizetés kétszeresét, holott nekik még négy, sőt tiz részletfizetésük van hátra. De szorultságukban igy segitenek magukon, s belékerülnek az uzsora présébe.

Erdei urasan tartotta el nagy számu családját, mely feleségén kivül hat leányból áll, kik közül négy férjhez ment.
Erdei junius utolsó napján 2000 koronát szedett be vevőitől és átadta feleségének. Julius elsején már kora reggel elment, hogy a részletfizetések behajtását folytassa. 

Felesége elmondta a rendőrtisztnek, hogy férje áruit rendszerint hitelbe adja el.
Szombatonkint és minden hó elsején szokta összeszedni kinn levő pénzeit és ilyenkor szép summa gyül össze nála. Miközben a régibb tartozásokat behajtotta, rendszerint ujra el is ád ékszereket s ezért ilyenkor sok aranynemű is volt nála. Mikor julius elsején reggel utolsó utjára elindult, 900 forint volt nála százasokban és tizesekben. Az arany gyűrűk tömege lehetett vagy egy kiló. Az ezüstórákat és árukat rendszerint a zsebében vitte magával, mig a drágább ékszereket veres szarvasbőr-táskában helyezte el.