Hazafias melegséggel ünnepelte meg a magyar nemzet, legnagyobb fiának, Kossuth Lajosnak, emlékünnepét. Minden ajkon Kossuth neve volt; rendezett menetekben, hazafias dalokat énekelve zarándokolt  százezernél több ember a sírjához, hogy virággal vagy csendes imával lerojja a kegyelet adóját.

Ha mindezt egybevetjük, ha számot veszünk Kossuth szerepléseivel, nagy sikereivel, a népnek érte való áldozatkészségét, csodálatos ragaszkodását és 1894. márczius havában történő visszatérését, mely már csak leolmozott koporsóban történhetett, de azért olyan diadalmas volt, mint valami élő fejedelemé – szinte el sem hiszszük, hogy volt idő, mikor politikai hitvallása miatt titokban menekülnie kellett. Orsovánál, egyszerű csónakban olyan csónakos vitte át, ki nem is sejtettem hogy kit visz.

Képünkön Kossuth bucsuját mutatjuk be.