Athletáink egyre-másra aratják a babérokat külföldön, míg labdarugóinkat itthon is külföldön is egymásután verik le az idegen csapatok. Ebből a két tényből azonban nagyon hibásan következtetnek azok, kik lebeszélnék játékosainkat a nemzetközi mérkőzésekről.

 Csak emlékezzünk vissza athletikánk ifjukorára; bíz ott is csak a vereségek árán edződtek ifjaink. Az igaz, hogy csak akkor mentünk külföldre, mikor már itthoni eredmények a nyeremények reményével kecsegtettek. – Ugyde az egyéni versenyeknél az ismert eredmények mérték adók, továbbá e versenyekre elég az itthoni gyakorlat, tehát ide a győzelem bizonyosabb reményével és csakis versenyzés kedvéért mennek ifjaink, míg a labdarugásnál a versenyzés maga a gyakorlat, hol nincsen olyan biztos mérték, mint az egyéni versenyeknél a record.

Az tehát egészen bizonyos, hogy gáncs nem érheti játszóinkat, ha a vereség biztos tudata daczára is kiállnak a külföldiekkel a porondra, mert csakis itt szerezhetik meg a nálunk jobban játszóktól azt az ügyességet, azt a játékmódot, mely idővel majd őket viszi diadalra.

Azt azonban az egyletek vezetői meg kivánhatják a mindenütt dédélgetett játszócsapataiktól, hogy a csapat egybeállításánál, a játékgyakorlatnál a legszigorubb pontosságot betartsák, egyéni hiuságukat mérsékeljék. – Egy külföldi játékos tette egy játékversenyünkön azt a megjegyzést, hogy a mi csapatunkban több a jó játékos, mint az övékben, de nincsenek jól egybetanulva.

Különben ne is legyünk oly türelmetlenek többszöri vereségeink után, mint a játékot néző nagy közönség, mert be kell látnunk, hogy az alatt a rövid idő alatt, mióta mi a rugdalót játszuk, a haladás elég szép. Csakhogy azt is figyelembe kell venni, hogy a külföldi csapatok több évi gyakorlattal megelőztek és ők is folyton haladnak és nem várnak be.

Ugy gondoljuk, hogy még több év fog eltelni, míg játszóink elérik a külföld jobb csapatait, de azért hadd mérkőzzenek minden csapattal; biztosra vehetjük, hogy előbb utóbb ezen a téren is elsők leszünk a szárazföldön.

Biztosan remélhetjük ezt, mert már is olyan játékosaink vannak, kiket a külföldiek is kitünőknek ismernek, de meg ismerjük a magyar ifjuság erejét, gyorsfutását, ügyességét, mely e téren is előbb utóbb megtermi gyümölcsét.
A csónakázóink által aratott győzelmek is méltán büszkévé tehetenek, bár itt csak a szomszédunkon győzedelmeskedtünk, de reméljük, hogy lobogóink még más nemzet vizén is büszkén fognak lebegni.