Mikor a búrok elkeseredett háboruja véget ért, általános amnesztia adatott és az alaposan meggyötört harczosok visszatértek farmjaikra. Képzelhető, milyen állapotban találták birtokaikat a boldogtalan búr gazdák.

Minden darab érték tönkrement, kő nem maradt kövön s egykori kedves hajlékuk nem volt egyéb, mint egy leégett viskó, mely csak patkánynak vagy egyéb utálatos állatnak nyujhatott szállást.

És mégis, ebben az oduban lakott valaki, aki boldog reménynyel telt szívével megelégedett mindennel, mit a sors reá rótt. Várt, mert tudta, sejtette, hogy nem hiába várt.

És egy napon távolról ismerős hangok ütik meg a fülét, gyermekével kirohan az ajtóból maradt nyíláson és – férje karjaiba hull. Hátul egy lovas, a fia követi atyját és egy pillanat mulva az egész család boldogan van ismét egybe, hogy egy boldogabb jövőt alapítson. Képünk egy ilyen visszatérést mutat be.