Általában azt hiszik, hogy az uralkodók mind méregdrága szivarokat szívnak. Pedig ez tévedés. Igaz ugyan, hogy VII. Edvárd angol király tíz-tizenkét koronás szivarnál olcsóbbat nem igen szí, hanem a mi királyunk már csak a legritkább esetben gyujt külföldi szivarra s különös előszeretettel a tíz filléres Virginiai-szivarokhoz nyul, melyet Déltirolban, a saccói kincstári dohánygyárakban készítenek részére.

Vilmos császár 1 korona 20 fillérnél drágább szivarokat nem igen füstöl, sőt a lényegesen olcsóbb hollandi szivarokkal is megelégszik. Hogy Vilmos császár udvarában mennyire érdekes példa a következő kis történet, melyet egy majna- frankfurti gyáros beszélt el néhány évvel ezelőtt.

A császár egyszer kiváló finomnak talált bizonyos szivart, melyet nagyon megdicsért. Felesége azt hitte, hogy nagy örömet fog okozni a császárnak, ha vesz neki belőle egy jó csomót ; de midőn megtudta, hogy a kérdéses szivar darabja négy koronába kerül, lemondott a megrendelésről, nem ugyan takarékosságból, mert ezt elbírta volna még a bugyellárisa, hanem azért, mert a császár személyes igénytelen életmódjával ez kirívó ellentétben állott volna.