Mint valami élő szervezet idegei, úgy ágaznak szét Angliából az óriási birodalom szanaszétszórt részeihez a távíró-vonalak. Az angolok folyton dolgoznak a hálózat tökéletesítésén, mely tekintetben nevezetes dolog történt folyó évi október hó 31-ikén reggel három órakor. Ekkor kapcsolták össze ugyanis a Fidsi-szigeteken a Csendes-Oczeánt keresztül szelő távíró-kábelt s Új-Zeeland és Ausztrália a Csendes-Oczeánon keresztül is összeköttetésbe jutott az anyaországgal.

Természetes, hogy az Angliát a gyarmatokkal és birtokokkal összekötő távíró-vonal legnagyobb részt a tenger alatti kábel, nem csak azért, mert így a legrövidebb összeköttetéseket lehet elérni, hanem azért is, hogy atenger alatt,néha roppant nagy mélységekben, a kábel teljes biztonságban van ellenséges népek támadásai ellen.

Nagyon nehéz azonban igen hosszú, megszakitatlan tenger alatti vonalat lesülyeszteni, mert hisz annak egy darabból kell lennie. A hajón, a mely lesülyeszti a kábelt, rajta kell lenni az egész darabnak, amely elég hosszú, hogy azegyik szárazföldi állomástól a másikig elérjen. Ennél fogva czélszerü, ha a kábel szigetről-szigetre megy a nyílt tengeren, a hol mintegy pihenőt lehet tartani az egész mű létesítése és javítása alkalmával.

A kábeleket két hatalmas hajó: az *Anglia* és a *Colonia* rakta le. Az előbbi a Sauthport, Norfolk, Új-Zealand, Fidsi vonalon mintegy 4500 kilométer hosszú vezetéket rakott le, a melynek súlya 5.500,000 kilogramm, tehát annyi, a mennyit mintegy 30 tehervonat volna képes csak elvinni. Ugyancsak az *Anglia* rakta le a Fidsi-szigetektől a Fauning szigetig a kábelt. Ennek hoszsza több mint 4000 kilométer és sulya 4200 tonnánál is több (egy tonna ezer kilogramm). A *Colonia* a Fauning Vancuover vonalat rakta le s elsülyesztett mintegy 6600 likométer hosszú és 7.700,000 kilogramm sulyú kábelt.

A lerakott kábel nem tart örökké. Igen nagy oczeáni mélységekben lassanként betemeti az a finom iszap, a mi folyton, de igen lassan hull alá a tenger vizében s legnagyobb részt apró elhullott állatkák pánczéljából áll. De kisebb, nehány száz méter mélységig ellepik a kagylók, korallok, szivacsok és mindenféle tengeri csodák, sarégi kábelek felhúzott darabkai valóságos csoda-bogár-gyüjtemények. Legnagyobb része ugyan nem árt a vezetéknek, de van nehány értalmas is, a milyen a t-redo, vagy fúrókagyló, a mely megfúrja a legkeményebb sziklát és átfúrja a kábel szigetelő takaróját is, ha ugyan a drótokat meg nem rongálja.

Még nagyobb baj a vezetékre nézve, ha azt valami ellenséges hadihajó háborús időben felfedezi. A felfedezett kábelt felvontatják a hajó fedélzetére, egy fejszecsapás…és az össszeköttetés megszünt a gyarmat és az anyaország között.

Ezért igyekezett Anglia az ő gyarmatainak egyik legbecsesebbikét, Ausztráliát csupa hazai földön vezetni, vagy pedig rábizni Anglia legjobb barátjára, a mérhetetlen fenséges oczeánra.