A regösök
A Kisfaludy-Társaság nagybecsű Magyar Népköltési Gyűjteményéből, melynek három első kötetét Arany László és Gyulai Pál szerkesztették, kerek húsz évi megszakítás után most jelenik meg a IV-V. kötet.
Ebben a nagy időközben a magyar néprajzi tudomány terén lényeges változás állott be. 1889-ben létrejött a Magyar Néprajzi Társaság, a mely többé nem csak eszthetikai szempontból, hanem a folklorenak (népköltészet-buvárlatnak) megfigyelési módszereivel vizsgálja a néphagyományt.
Ily módon kutatta népköltészeti hagyományainkat a Néprajzi Társaság főtitkára, dr. Sebestyén Gyula is, ki már régóta nagy kedvvel buzgólkodott az ilyfajta gyűjtések terén. Most e hagyományok olyan csoportjával ismertet meg bennünket, mely irodalmunknak legrégibb, részben még a pogány-korból származó emlékeit foglalja magában.
Négy évi gyűjtés eredménye a második kötetben közzétett 179 regős ének, hat dunántúli és egy erdélyi megye területéről s 621 lelkes kutató támogatta a gyűjtőt munkájában. Minderről pontosan beszámolnak az egyes énekeket követő jegyzetek, mig a regösök történetéről egy külön testes kötet számol be; mélyreható és messzeágazó komoly tanulmányok érett gyümölcse, a mint ezt Vargha Gyula is hangoztatta, midőn a Kisfaludy-Társaságban e köteteket, mint főtitkár bemutatta. Lássuk pár szóban, hogy miben áll e regös énekek és a regösök érdekessége és jelentősége.
A dunántúli határvármegyékben s Udvarhely-megyékben a regödök karácsonykor, tehát a más vidékiek bethlehemeseivel egyidejűleg jelentek meg. A házról-házra járó énekmondó csapat, mely az ének szerint idegen havas országból vetődött haza, magát Szent-István király ördögöknek tartott, üldözött szolgáinak mutatja be, aztán egy kiforditott ködmenű, lánczot zörgető „bika” bömbölése közben elénekli a „csoda fiú szarva” énekét.
Ez a csodaállat felhőben jelenik meg s égő agancsain a napot hozva, egy tóba vagy pázsitos partú folyóba száll alá. A szarvasének után boldog újesztendei áldások felsorolása következik, majd a fiataloknak párokká való összeregölésével s a szokásos alamizsnakéréssel fejezik be mondókáikat.
A népszokás, bármennyire üldözték, minden európai népnél megmaradt. Csak naptári elhelyezése változott, mert utóbb a karácsonyi, januári, húsvéti s általában a tavaszi évkezdés az újévi népszokások alkalmazásában igen sok zavart idézett elő. A legépebb emlékek a lengyeleknél, ruténeknél, bolgároknál s az oláhoknál maradtak meg.
A regös énekek vallomása szerint a jelmez nálunk csak a legújabb időben ment ki a divatból, de helyette megmaradtak regös énekeinkben olyan szereprészek is, a melyek ma páratlanul állanak a szláv, germán és román népek kolenda-irodalmában. Ezen emlékek alapján pontosan meg lehet állapitani, hogy a régi rómaiaknál dívott januári calendae-k alakoskodói a pogány napimádási ritusból kerűltek a római provincziákba.
E ritust pedig a keleti légiók hozták nyugatra, hol a bika-ölő, szarvas-vadászó új-évi ünnepek a Mithras-kultusz révén lettek általánosan ismeretesekké. E kultuszról pedig Sebestyén megállapitja, hogy a keleti, elő-ázsiai napimádó népek amaz ó-kori eredetű felfogását jelképezte, hogy Mithras, a legyőzhetetlen napisten a tavaszi napéjegyenlőség idején körútjában a Bikacsillagzatba lépett s fényével az áldozatokban is szereplő bikát megölte.
Ugyanily jelkép volt a téli napforduló karácsony-újévi cervulája is, a mely azért hordta agancsain a napot, mivel a napot jelképező Mithras ekkor a bak csillagképéban az ó-kori népek halban végződő s vizben gázoló égi szarvasával találkozott.
Sebestyén Gyula azt is vitatja, hogy a keleti eredetű új-évi népszokást őseink a nyugati végek szlovénjeitől avar közvetités révén sajátitották el.
A regősök e szerint a dunántúli végek énekmondói voltak és azok maradtak maig. Ezekből váltak ki azután azok a királyi regősök, a kik a Szent-István-kori üldözés óta a XIII. század végéig az udvar énekmondói és együttivói (combibator-ai) voltak.
A két becses kötethez Vargha Gyula, a Népköltési Gyűjtemény új szerkesztője irt előszót, s ebben megemlékezik arról is, hogy Wlassics Gyula kultuszminiszter a néphagyományok gyűjtését nagyban elősegíti érdeklődésével és támogatásával.
De kérdezem a józan gondulkodo emberektol, milyen király az aki kifosztja a nép hagyományait? Föleg Álmos leszármazotta felvette volna az ellenségnek a vallását? És hagyta volna hogy egy ákozot uralkodjon felette? Borzaszto csak ilyenre gondolni hanem meg valositani. Ajanlom az alanti cikket.
Csak azoknak, akik gondolkoznak!
Beszélni, és a mások által már X-szer elmondottakat lehet állandóan újra mondani, mesélni is állandóan lehet, de tessék BIZONYÍTANI!
Először például azt, hogy KI, MIKOR, HOL BIZONYÍTOTTA, hogy Ábrahám ZSIDÓ volt? De, még előbbre menve, kezdeni kellene és BIZONYÍTANI kéne azt, hogy KIK A ZSIDÓK? Ezek után a BIZONYÍTÁSOK után lehetne csak hozzászólni a JÁKÓB FIAI-hoz.
Ábrahám i.e. 2000 körül indult ki a mezopotámiai UR vagy ÚR városából és rokonaihoz ment Háránba. Ott időzött, míg felkészült a Kanaánba vezető útra. Ur városát Woolley angol régész ásta ki i.u. 1920-ban, tehát bizonyított léte.
Élelmiszer készletének feltöltéséről gondoskodni kellett Kanaánba menet, így minden bizonnyal megállt Eblában, e szíriai város Ábrahám idejében oly civilizációval rendelkezett, hogy vetekedett Mezopotámiával és Egyiptommal. Eblát az olasz Paolo Matthiae 1964-ban kezdte kiásni, de még tíz évbe került, míg megállapították, hogy felfedezték Eblát, mely Damaszkustzól kb. 200 mérföldre (322 kilométerre) terül el. Itt ezer számra találtak ékírással írt égetett agyagtáblákat. Az ÉK írás ÉK nevét még Woolley nevezte így a mezopotámiai ÚR városban talált sok ezer ilyen írással elnevezett táblák után. Igen, lehet ÉK írásnak nevezni, de nekem inkább SZÖG írásnak tetszik, mert hát a sumérok = szumérok már ismerték a szögeket, és miután Woolley nem tudott magyarul, így nem is nevezhette Szög írásnak amit a táblákon látott. A szumiroknak köszönhetjük a kör 360 fokos be- vagy felosztását. A kocsik megismerését és ezeknek kerekeit és küllőit. Nem elhanyagolható SZÖGEK!
Ábrahám tehát beérkezik az akkori Kanaánba, de előbb Damaszkuszban felkeresi bankárját Eliézert. Hogy bankárja volt, ezt neve is igazolja, mert ELIÉZER magyarul ÉLŐ EZER. Feltehető az, hogy Ábrahámnak “EZER” akkori pénzét kezelte, de megegyeztek abban is, hogy ha Ábrahám fiú örökös nélkül hal meg, úgy Eliézer örökli ami Ábrahám halálával örökölhető lesz. I.Móz. 15:2.
ÁBRAHÁM volt Mezopotámiában. Az Ábrahám nevét Kanaánban kapta. Nézzük: ÁBRÁM = ÁBRA + M. Az M a bírtokos, mint könyveM, táskáM, házaM, stb. Új hely – új név. Kanaánban Ábrahám lett. ÁBRAHÁM = ÁBRA + HÁM. Különben tudom BIZONYÍTANI, hogy ki-KIK a ZSIDÓK, KIK MIKOR mondták ki először ezt a nevet, valamint azt is hogy KIK-re, – a már jelzett két kötetes könyvemben ezek a bizonyítások is le vannak írva – de itt előbb tudni kéne egy jó pár dolgot, hogy érthető legyen a BIZONYÍTÁS.
Következik Ábrahám Kanaáni élete.
JÁKÓB FIAI
Évezredek óta milyen sokan keresték és senki nem talált meg titeket, de most MEGVAGYTOK, már egy pár éve.
Hogy hol vagytok?
Mindnyájan Európában!
Azok, akik nem ismernék e fiak történelmét, itt nagyon röviden leírom.
Jákób, a későbbi Izrael, unokája volt Ábrahámnak.
Ábrahámnak, aki úgy i.e. 1800-2000 körül a mezopotámiai Úr városából
\"kivándorolt\" Kanaánba, melynek mai neve Izrael.
Itt élt ő Sára nevű feleségével és Kanaánban született fiával, kinek neve Izsák volt.
Izsáknak apja, Ábrahám, Mezopotámiából hozatott feleséget, ennek neve Rebeka volt.
Rebeka ikreket szült Iszáknak, Ézsaút és Jákóbot.
Jákób Mezopotámiába ment nagybátyjához és ott töltötte életének húsz évét.
Közben elvette feleségül nagybátyja két leányát és azoknak szolgáló leányait.
Ott Mezopotámiában e négy asszonytól született neki tizenegy fia és egy lánya.
Húsz év után e nagy családjával, valamint sok juhaival, kecskéivel, szamaraival, visszament Kanaánba, ahol megszületett tizenkettedik fia is.
Jó pár evszázad telt el - közben még Egyiptomban is eltöltöttek négyszáz évet és jócskán szaporódtak ezek alatt az évek alatt is.
Visszamenve Kanaánba, letelepedtek. E tizenkét fiú és Jákóbnak József fiától való két első unokája is, mert ezeket a fiúkat Jákób, halála előtt fiának fogadta.
Ilyen alapon tehát, Jákób tizennégy fia telepedett le Kanaánban a nekik Józsúé által kiosztott, elosztott kanaáni \"országban\".
Itteni életükben is eltelt-leszármazottaiknak-pár száz év. Közben királyt kértek e törzsek, mert NEMZETEK csak Európában lettek.
Első királyuk Sámuel lett, azután Dávid. Dávidnak Salamon nevű fia örökölte a királyságot és amikor Salamon meghalt e tizenkét fiú leszármazottaiból tíz különvált Izrael név alatt, és külön királyt is választottak.
E tíz fiú leszármazottait vitte ki, i.e. 721-ben, Asszíria királya Sargon, Izrael \"országá\"-ból és szétszórta a hatalmas Asszír birodalmában és ott úgy megszüntek létezni, hogy azóta sem találni őket. Nem is találta meg őket senki sem egészen mostanáig, mig én, Isten segitségével, megtaláltam őket.
Maradt a két törzs, különváltan Izrael tíz törzsétől és élte történelmét egészen i.e. 587-582, több évszám is szerepel, mert több csoportban vitte Babilonia királya - Nebukodnezar - többféle képpen is irják nevét - őket ki Júda országából Babilonba. Ezeket nagyjából együtt telepítette le.
Ezeke közül mentek, több évtized után, több ezren vissza a volt kanaáni Juda \"országába\".
E két törzs népe is Európába kötött ki i.u. 70 után és ott egyesültek a már Babiloniából, Európába beszivárgó \"testvéreikkel\".
Ismerkedjünk meg Jákób fiainak neveivel,
első: RÚBEN
második: SIMEON
harmadik: LÉVI
negyedik: JUDA
ötödik: ZEBULON
hatodik: IZSAKHÁR
hetedik: DÁN
nyolcadik: GÁD
kilencedik: ASER
tizedik: NAFTHALI
tizenegyedik: JÓZSEF
tizenkettedik: BENJAMIN mai nevén de az Édesanyja a szűlés után BENOIN – nak nevezte el.
Jákób két unokájának nevei akiket fiaivá fogadott:
EFRAIM
MANASSE
Ezek után át kell ugornunk a fiainak szóló \"végrendeletéhez\" melynek mondataiban jórészt fiainak természetét jellemezte. Ez írva van az I. Móz. 49 részében.
Itt kell ERŐSEN kihangsúlyoznom, hogy még a mai napig (2010. június) egyikük sem tudta és ma sem tudja származását, de hogy legyen, mint például nekünk magyaroknak, ezért csináltak maguknak \"őstörténelmet\".
Remélem - ha ezt leközli - megköszönik nekem a Jákób fiak azt, hogy \"kibányásztam\" őstörténelmüket és megszünnek ellenünk, magyarok ellen fenekedni!
Ezek után vegyük sorjába őket:
\"RÚBEN, te elsőszülöttem, erőm tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.
Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz első, mivel atyád ágyába léptél fel: ekkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő.\"
Ők a mai románok, de volt több előző nevük is. Igy például Vlah, oláh.
\"SIMEON ÉS LÉVI atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverük.
Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.
Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dűhök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.\"
Ezek a mai, minden néven neveztetett SZLÁVOK. Jugoszlávok, cseszlovákok, oroszok, stb., a mai országaikban.
JÚDA! Téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai.
Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén felmentél fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a him-oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel?
Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közül; míg eljő Siló, és a népnek néki engednek.
Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, s feltöltőjét szőlő vérében.
Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai.\"
Júda e fiak közül ez egyetlen akit itt nem határozok meg. Sem leszármozattait, sem országát Európában. Hogy miért nem? Erre most nagy okom van, és terjedelme is tőbb oldalt tőltene meg.
\"ZEBULON a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Czidonig ér.\"
Ők a spanyolok mai országukban.
\"IZSAKHÁR erős csontú szamár, a karámok közt heverész.
S látja, hogy jó a nyugalom, és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.\"
Ők a mai kurdok. Több országban léteznek, Francia, Török, Irak.
\"DÁN ítéli az ő népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.
Dán kígyó lesz at úton, szarvas kígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.
Szabadításodra várok Uram!\"
Dán a mai németek ősapja. Leszármazottai a mai németek. Országa Német ország.
\"GÁD! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába.\"
Ezek a portugálok, országuk Portugália.
\"Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat.
Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:
De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmassának kezétől, onnan Izráel pásztorától, kősziklájától.
Atyád Istenétől, a ki segélyen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég
áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terűl, az emlők és anyaméh áldásaival.
Atyád áldással meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit.
Szálljanak József fejére, a testvérek közül kiválasztottnak koponyájára.\"
Ezek az osztrákok, országuk a mai Ausztria.
\"BENJAMIN ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.\"
Ezek a népek az Észak Amerikaik, de ne feledjük, hogy Benjaminnak az anyja Benoin nevet adott ugyancsak a fiúnak. Tehát két név, két \"ország\". Benoin az angol nép Angliával és Benjamin az Észak Amerikaiak, mai neve USA.
A két unoka:
EFRAIM mai hollandok. Holandia az országuk.
MANASSÉ a mai Belgiummal, a belgák országa.
Mindezeket a fentieket már két nagyformátumú könyvemben megírtam és kiadtam, pár éve, kibővítve és bemutatva, valamint igazolva Jákób mondatait, fiainak történelmeivel és cselekedeteikkel évszázadokon keresztül.
Mind a könyveim, mind pedig ez a pár oldal \"publishing right\" alatt állnak.
JÁKÓB FIAI 3
Ábrám tehát bement Kanaánba. Feleségével Szárai-val és unokaöccsével Lót-tal. Mielőtt tovább
mennék be kell mutassam Kanaánt, ezt a keskeny földet, mely kiágazik észak fele jobbra a Sinai
félsziget “nyulványaként”. A Sinai félsziget mint valami nyelv, ÉK ékelődik be Egyiptom és
Sziria, meg az arábiai sivatag közé.
Ez a keskeny csík, Kanaán földjének neveztetett, Ábrám óta állandóan az emberiség
történelmének beszéd tárgya, az emberiség történelmének alakítója. Ma is.
Nézzük meg azt, hogy miért Ábrám óta?
Azért, mert történelem ott van, ahol ellenkező előjelű emberek élnek együtt.
Magyarul TÖRTÉNELEM = TÖRT+ÉN+ÉLEM.
Jó példának vegyük a sakk táblán való bábuk mozgatását.
Nem mi mozgatjuk a bábukatm hanem azok akiket ÉN-eknek nevezünk.
Nézzük KIK ezek?
Az Isten és a Sátán. Megjegyezném, hogy magyar nyelvünk olyan “tulajdonságait” fedeztem fel,
melyeket nyelvészeink sohasem láttak meg, mert ők állandóan azt nézték, hogy melyik idegen
nyelvekből milyen szavakat vettünk át, sohasem azt, hogy mink van? Mi a miénk? Nyelvünknek
több “sajátosságát” leírtam könyveimben és ezeket törvényeknek neveztem el.
Egyik törvényem így hangzik:
A MAGÁNHANGZÓK CSERÉLHETŐK SZAVAINKBAN. Ma tájszólásnak nevezzük ezeket,
mint például István, Estván, Őstván, stb.
Ezzel a “törvénnyel” az ISTEN=ŐS+TEST+ÉN, a SÁTÁN=ŐS+TEST+ÉN csak itt az ŐS
ellenkező előjellel jobbról balra való olvasásban jelentkezik.
Másik törvényem nyelvünkre vonatkozóan az, hogy azok a szavaink melyek kezdődnek,
végződnek ugyan abban a betűben rövidíthetők a kezdő és végző betűvel. Ilyen például a TEST,
PAP, stb. A már bemutatott két “név”-ből tisztán áll előttünk, hogy az Isten meg a Sátán nem
személynév, hanem mindkettő ŐS TEST. Ez rengeteg félreértést tisztáz majd később amikor az
isteneket mutatom be.
Van nekünk JÓ ISTEN-ünk és ha van JÓ, úgy kell lenni rossz Istennek is, különben miért
hangsúlyoznánk ki a JÓ-t?
Ez a két ÉN ül egymással szemben és “játszanak” a sakktáblán a bábukkal. Képletesen szólva.
Ez az emberi történelemnek egyik TÖRT része.
Ábrám tehát harmad magával bement az ellenkező elöjelű emberek közé Kanaánban és ekkor
elkezdődött e “föld csík” embereinek történelme.
Fell kell tennünk a kérdést, hogy ki nevezte először Kanaánnak ezt a föld csíkot és mikor?
Itt csak nagyon röviden megvílágítva e kérdést, a feleletért újra csak a Bibliában írtakhoz kell
fordulnunk.
A Vízözön után, a teljesen lakatlan földre Noé=NŐ+é és három fia, valamint mindegyiknek a
felesége kijött az Ararát hegyén megfeneklett bárkából.
E három fiú névszerint: Khám, Sem=SZEM, mert dupla betűink még az 1500-as években sem
voltak i.u.-tán, és Jáfet.
Levonultak Mezopotámiában és ott gyermekeik születtek.
Khámnak első fia Kanaán nevet kapott. Tehát NŐ+é első unokája Kanaán volt.
Nő+é leszüretelte a szőlő bogyókat és kipréselte. Pár nap után azt híve, hogy MUST-ot iszik,
mint a Vízözön előtti életében, akkori életében a szőlőléből mindig must állapotában maradt
meg a szőlő leve. De a Vízözön után már nem azok az “állapotok” uralkodtak.
Mindezeket írtam, bizonyítottam 1977-ben kiadott könyvemben.
A Vízözön utáni “állapot”: a Nap a hidrogén égésből átváltott a hélium égésre.
Kifejezhetném tudományosabban is, de minek, mikor azt szeretném, hogy minden magyar
megértse mondataimat. Földünk is közelebb került a mostani Napunkhoz és megjelentek az
erjesztő gombák, vagy nevezzük baktériumoknak, melyek a MUST-ból BOR-t “erjesztettek.”
Tételezzük fel azt, hogy NŐ+é mindezzel nem volt tisztába, és berugott.
A fecsegők, ki tudja mióta dobálják NŐ+é-ra a különböző jelzöket, mint például, részeg dísznó,
stb..
Szóval NŐ+é berugva feküdt sátrában és Kanaán benézve így látta őt.
Ebből gunyt űzött- mint a fecsegők – és gunyosan mondta apjának, nagybátyjainak meg az
asszonyoknak, mind azt amit látott.
Amint NŐ+é felserkent mámorából tudtára jutott mindez és elérkezettnek látta az időt arra, hogy
felállítsa a társadalmi osztályokat.
Itt e beosztásnál figyelembe lett véve a bőrszínek különbözősége is. Mert az antropológusok,
meg a régészek csak a csontokat látják, de a bőr színét már nem mikor kiásnak egy emberi
csontvázat és ezért aztán származtatják az emberek őseit majmoktól és rajzolnak különböző
ember meg majomhoz hasonló arcokat őseinkként, de a bőrők színeihez csak a pigmentekig
jutottak el.
Lehet az okozatokról szólni és behozni a bőr pigmentjeit, de nagyon nagy és jelentős oka van,
hogy a bőr színei különböznek.
I.Móz. 9:25- “Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.”
Kanaán tehát ÁTKOZOTT lett és szolgájává tétetett az atyjának, Khámnak leszármazottai közt.
Mindez MA is áll, mert sehol nincs írva, hogy valaki feloldotta volna ez alól.
Khám bőrszíne sötét-fekete volt, Kanaáné is.
Azután 26-ik vers: “Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!”
Tehát Kanaán és leszármazottai is Szemnek meg leszármazottainak szolgái. MA IS!
SÉM=SZEM és leszármazottainak bőre FEHÉR = FŐ +ÚR és még más jelentőséggel is bír.
27-ik vers:
“Terjessz ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban: légyen néki szolgája a Kanaán!”
Jáfet bőrszíne a sárga- Jáfetnak és leszármazottainak is szolgája lett Kanaán és azóta minden
utód. MA IS!
Csak mára addig, addig súlykolták belénk, kezdve a Romaiaktól – ha jól tudom – minden
ember EGYFORMA, míg teljesen kitörölték belőlünk, hogy NEM EGYFORMA!
Itt egy mondattal közölnöm kell, Jáfet és Szem TESTVÉR-ek. I.Móz. 10:21.
Ennyire megismerve Kanaánt és leszármazottait, most már csak az a kérdés, KI adta nekik
Kanaán földjét?
Péleg adta, osztotta fel a Földet lakóhelyül az akkoriaknak. I.Móz. 10:21.
Péleg, Szem Árpaksád nevű fiának az unokája volt. Szemnek tehát a dédunokája. A dédunokák
idejére megért az IDŐ, hogy szétszóródjanak a leszármazottak, mindegyik a saját “országába”,
Khám és utódai kapták Egyiptomot. Kanaán és leszármazottai kapták Kanaán területét, azt a föld
csíkot. Rá lehetne mondani ma is amit Madách irt: Az ember tragédiájában Lucifer szájába adott:
“S egy talpalatnyi föld elég nekem.
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni.”
Kanaán meg fiai, 11 lett neki, és azok leszármazottai. I.Móz. 10:15-18 kapták tehát Kanaán
területét lakuhelyül, de mielőtt elfoglalták volna Sineár = SZÍN + ÚR földjén egysíkságon
megpihentek és ott pihenés közben rádöbbentek, ÁTKOZOTTAK ők és leszármazottaik minden
földi életidejükben.
Nosza “...mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő
gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje eget érje, és
szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
És monda az Úr: Íme e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és
bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent a mit elgondolának magukban.
Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének éptíteni a várost.
Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan
széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.” I.Móz. 11.3-9.
Az Úr itt nem egyenlő az Istennel, nem egyenlő az Úr Istennel sem, e személyre, most
hosszadalma miatt, hogy bemutassam, nem térhetek ki. Megjegyzem, egy nyelvet beszélt akkor
mindenki, ez a nyelv pedig a magyar nyelv volt és ma is az, de már csak mi beszéljük. Ez a
tudás= TUD+ŐS nyelve és akkor még tudták, milyen magasra kell építeni a tornyot, hogy az
eget érje.
Az égbe pedig az átkozottak nem mehetnek fel, az nem az ő területük. Még ma sem.
Fel is robbant két űrhajó melyeken egy-egy személyben ők voltak.
A magyar nyelvről már több külföldi nyilatkozatott írt, de álljon it Sir Bowring (1792-1872)
megállapítása a magyar nyelvről, mivelhogy beszélte is: “A magyar nyelv messze áll magában.
Egész sajátos módon fejlődött és szerkezete olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb
most élő európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött
nyelv, melyben logika van, sőt matézis is, és erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és
alakíthatóságával...a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idő viharai
karcolást sem ejtettek. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, - nem add és nem
vesz senkitől. Ez a nyelv a nemzeti felsőbbrendűségnek, szellemi függetlenségnek legrégibb,
legdícsőbb műemléke.”
Javítok. Készen kaptuk és semmi szüksége nem volt a fejlődésre. Csoda, hogy minden Jákób
fi nyelvünktől akar megfosztani minket? Újabban a csehek, de kapják fiataljaink az ütéseket
a jugoszlávoktól, a románoktól- Az osztrákok magyar kalapos királya II. Józsefnek is az volt
a legföbb gondja, hogy eltiltson minket, elődeinket a magyar beszéltől. Ezek viszont csak
kiragadott példák, de még visszább is mehetnék történelmünkben.
Egy kis bizonyítás szavaink tér és űr beli bemutatására.
Van a Föld, a Föld felett a LÉG, a LÉG G-je ugyanaz mint az ÉG G-je.
“Nosza Szálljunk” ALÁ. Az aLá L-je megegyezik a FöLd L-jével.
Tehát honnan jöttek összezavarni a kanaániták magyar nyelvét?
Az ÉG-ből le a LéG-be és hogy mit zavartak össze magyar nyelvünkben, arról egy másik helyen
szólók.
Különben a léG és az éG határvonala a G a Föld felületétől úgy 1000 méterre van. Itt lesz a
vízGőzből jéG és az algebrai törvények szerint e szavaink minden G-je ugyanazt jelenti.
BÁBEL= BÁB+ÉL.
TORONY= TŐR+ÉN, mert nem voltak dupla betűink.
Hogy nevet szerezzünk magunknak, mondták, de nem szereztek, mert azóta is ők a
kanaániták. Míg a bibliai személyek és a földrajzi nevek változtak és változnak, mint pl.
Ábrám=ÁBRAHÁM, Stárai=Sára, stb., addig a kanaániták ma is kanaániták, legfeljebb az első
tizenegy fiú nevéről neveztetnek.
Szét lettek szélesztve, de úgy 5-6 fiú mégis bement Kanaán területére és ott letelepedett, a többi
meg elkezdte “szórni” kevert szavait az egész Föld színén, mindenütt ahol megálltak, vagy egy
időre megtelepedtek. Ezer éveken keresztül és még ma is.
Ábrám tehát bement harmadmagával az ÁTKOZOT-tak földjére-
Ábrám az ÁLDOTT.
Megtehette volna, hogy nem vállalja ezt az áldozatot, de Ő tudta mit vállalt, mert csak tudással
lehet. A tudatlan ember nem vállal semmit!
Kerüljünk még egy kicsit kijebb és nézzük meg mit tudott és mit vállalt, mielőtt bemutatnám
Kanaáni életét és ottani leszármazottainal életet.
Először is TUDTA, ISMERTE a Vízözön előtti emberiség életét, de még előbbre menve ismerte
a Teremtést, azután a Vízözön “történetét” NŐ+é életét, és végül az ő családi történetét is, hogy
Ő SZEM egyenesági leszármazotja Pélegen keresztül. I MÓZ. 11.10-
Csak az ősapjait sorolom fel, név szerint.
SZEM, ÁRPAKSÁD, SÉLÁH, HÉBER.
HÉBER-nek két fia PÉLEG és JOKTÁN.
Ábrám Péleg ágának leszármazottja.
PÉLEG, RÉU, SÉRUG, NÁKHOR, THÁRÉ, ÁBRÁM-
A teremtéstől kezdve a Vízözönön keresztül minden történelmünket vitte Ábrám szög írással írt
agyag táblákon vagy tekercseken általvetőjében, vigyázva, mint a szeme világára, egész úton
vitte Kanaánba, mert menteni kellett I.E. 2000 körülre a kanaániták – hova máshova először, ha
nem Mezopotámiában – szívárogtak be minden nagyobb tömegben és fertőzték meg emberi és
állami életüket az ottmaradtaknak.
Mai mondatszerkesztésben. Menekülni és menteni kellett értékeinket.
Baranyai Piroska